Hogy egyem a zúzáját nekije

Elmúlt már tán egy hét is, oszt elfelejtem az egészet, ha nem írom le... én nem vagyok olyan, mint Kim Jong Un tábornokai, hogy pici noteszekkel meg cerkával mászkáljak és mindent helyben lejegyzeteljek, egy-két hét alatt meg kimegy az élmény az ember fejéből, meg az íz a szájából is. Szóval ott ténferegtem a kukoricaborág szobránál a város határában, amikor a gépállomásból kijövő atyafiaktól megkérdeztem, hogy szerintük hol ebédelhetnék egy jóízűt itt a vidéken? A Korona, azt mondták, a Korona... menjen arra. Ok, így mentem a Koronába, gondolva, hogy valami patinás hely a város centrumában, ősi szálló, annak étterme... de nem. Egy egy amolyan félig kifőzde, félig étterem hely, nem rossz amúgy, tiszta, rendezett, és rövid töprengés után zúzapörköltet kértem burgonyával, meg még uborkát is mellé. Nem is soká megkaptam, örvendettem, jót ettem és nem sokat fizettem. Szívesen emlékszem rá, alkalmas hely a falatozásra. A kiszolgálás is kedves volt.