Lélek a hegyen

Arra mindig szüksége van a embernek, hogy valami lelkibékességet találjon. Na, ezt nehezen találsz valami nyüzsgő bazilikában vagy valami tömegrendezvényen, de egy hegyi sztúpánál talán lehetséges. Kedvelem is a buddhista szenthelyeket, valami mély, amit én nem értek meg, de azért valahogy megérint mégis. A lényeg nekem, hogy nem agresszív, gonosz és fenyegető, mint a legtöbb vallás, hanem inkább béke és nyugalom. Felmásztam ma ehhez a szentélyhez, elmeditáltam kicsit, akár hangosan is, hiszen Buddhán és rajtam kívül senki más nem volt ott akkor, őszi késődélután, Nap bujkál a felhők között, hol előjön, hol beguggol egy szürkésfehér függöny mögé, szóval, szép a világ. Valahol őzek legelik a dombok lejtőit, néha egy madár rikkant. Aztán, amikor megszállt a béke, lementem a völgybe, és eljárultam a Marpa-házhoz, ott szelíden bekérezkedtem, papucsot húztam, és megnéztem a tibeti Buddha-szobrok kiállítását. A hölgy végigkalauzolt, elmondta, hogy különböző erejű Buddhák ezek, van gyógyító, védelmező, van, amelyiknek a neve elmondogatásával levesz rólad egy-egy rossztulajdonságot, szóval igen!! Élmény volt! Lelki élmény. Nem ajánlom mindenkinek, csak annak, akinek igénye van erre.