Pálinkóga

Lehet, hogy mióta DEndre ott járt, cserélődött a személyzet, ez a lány ugyanis kedves volt, barátságos, informatív, beszélgettünk más pálinkákról, meg az ország más zsinagógáiról is, pl. kifejezetten érdekelte, hogy más településeken mi lett a sorsuk az ilyen épületeknek. Én meg vérszemet kaptam, hát mesélgetem is, ketten voltunk az egész hatalmas házban, utamra engedett, menjek, nézek meg mindent, miután eligazított. Szóval ez itt vendéglátóhely kategória is, meg látnivaló kategória is., Szépen felújított imaház, bár nem csak funkcióját, eredeti, ráutaló alkotóelemeit is elvesztette az átalakítás során, csak a jellegzetes váza maradt meg. Két menóra található ugyan az emeleten a pulton, de nem innen származnak, máshonnan vették őket. Szóval, elnézve a pálinkafőző berendezést, ráadásul még múzeum is, ízléssel berendezve, patyolattisztán. Na, de túl a történelmen, természetesen a pálinka érdekelt másodfokom, azaz legalább 40 fokon, helyben nem fogyaszthattam, nagyobb üveggel birs-pálinkát vettem, kisebb, kóstoló üvegekkel meg például vörösszilvát meg sárga szilvapálinkát is. Utólag sajnálom, hogy nem vettem whiskyt, ostobaság volt, ha már van igazi, pálinkafőzős magyar whisky, meg kellett volna kóstolni azt is. Talán még majd járok arra... mindenesetre itthon már megejtettem a kóstolást, és nyugodt szívvel vágom rá az ötöst. Feleségem nem kedveli a pálinka szagát, de amikor a vörösszilvát kibontottam, azt mondta, hogy ez még neki is kifejezetten vonzó illat.