Dübögő Hotel és Étterem Békés

Tulajdonképpen a Kirába akartam menni, az ország első cigány éttermébe, de hétfőn alapvetően zárva van. De hogy kedden is, arra nem voltam felkészülve. Gyökereket rágva végre megtaláltam a Dübögőt, és rájöttem, hogy hol is kellett volna már korábban keresnem a sötétben, nyitva is volt, tehát kedden vacsora a Dübögőben. Ugyanaz a cég, mint a Kira, egymásnak hátatvetve. És ugyanaz a kaja, ugyanaz a recept, hiszen ugyanaz a Géza, a híres Géza, aki miatt az egész helykomplexum van. És itt válaszokat kaptam a kérdéseimre, hát hétfőn megműtötték a Gézát, azért van zárva a Kira kedden is, de azért Dübögő dübög. Meg még szerdán is zárva volt a Kira, hát ezért. Rendeltem pacalt a kedves lánytól, anyááám, én ekkora pacalt még nem kaptam! Fantasztikusan sok volt. Talán látszik képen. Hogy én ne tudjak megenni egy tál pacalt egész napi koplalás után, ez szürreális, de ez történt. Pihegve abbahagytam a háromnegyedénél, és csak néztem emésztő szemekkel magam elé. Hogy ez megtörtént. A kaja nagyon finom! Tiszta élvezet, komolyan mondom! Az almapaprika se egy kommersz darab volt, hanem egészen remek! A cigányok meg jófejek és jól is főznek, na. És ezért a sok kajáért csak 4590 forintot fizettem összesen.

(Kitalálják-e: nem szerepel a honlapon. . . ). A fatál alja zsírban úszott, a sertéstarja csak-csak ehetőnek bizonyult, csirkéből azonban a farrésszel bontott combot találtuk a tálon, amiből az amatőr háziasszony is a levesbe vágja a csontosabb részt. Mindehhez párolt káposztát társítottak, amely a legfinomabbnak bizonyult ezen a fűszer- és jellegtelen tálon. Sajnálom a helyet, mert régebben finom ételeket tálaltak, most azonban csak árnyéka az étterem önmagának.

Az étlapon semmi különös, de a végeredmény korrekt, rugalmasak és kedvesek, etetőszékük is van, kisgyerekes családok is bátran választhatják. Kávét viszont soha többé nem iszom, és a gyér desszertválasztékkal sem próbálkozom.

Éppen ekkor érkezett egy 5-6 fős társaság is. Kikértük az ételt és vártunk. Már nem nagyon emlékszem mit kértünk, ha jól emlékszem a párom gulyáslevest én meg hagymalevest. Már itt kezdődött a baj. A gulyáslevesben a burgonya kemény volt, a hagymaleves meg mintha kocsonya lett volna, és szörnyen delikátos. Nem ettük meg, vártuk a főételt, ami a páromnál Brassói volt, az enyém meg valami rántott szelet és burgonyapüré - hátha azt már nem rontják el. Tévedtem. A párom Brassóija hideg volt, az én burgonyapürém meg szörnyen mosogatószeres, szerintem a szakács nem mosta el eléggé a burgonyatörőt mielőtt készítette a vacsorát. Mondtam a páromnak, hogy menjünk, nehogy megegye a hideg Brassóit, még rosszul lesz, mire odajött a szakács és megkérdezte, hogy "betegyem a mikróba? " Na itt kiakadtam, mondtam, hogy igyuk meg gyorsan az italt és menjünk. Közben persze a három pincér nemhogy elfoglalta volna magát, ott állt a pultnál és nézte, hogy hogy esznek az emberek. Sajnos nekünk nem jött be. . .