Jól éreztem magam

Azt hiszem, ajánlotta valaki... vagy az utcán, az emberbarátságból, vagy a múzeumok egyikében, szeretetteljes csevej közepette, de mindegy is, mert köszönöm neki. Jó tipp volt. Ott kószáltam a környéken, ez meg éppen a nagy, fehér templom mögött van, a Kossuth szobornál. Ugyanabban a háztömbben, ahol a Szlovák panzió is van. Az ország tele van nemzetiséggel, alig valahol találnál olyant, hogy na, itt ősmagyarok laknak, Mert olyan már nincs. Szlovák meg sváb, meg szerb is, román is, szerencsére akad sok, na, meg az éttermeiket is üdvözöljük örömmel. Kellemes a környezet, a ház, régi darab, jó ide bejönni. A beltér hangulatos, a lányok kedvesek, öröm volt velük cseverészni. Volt menü, de hát egy szlovák étteremben nyilván knédlit kérek mindenáron, de a menüből a leves azért megtetszett, nagyon finom zöldborsóleves, tálban kihozva, korlátlan meregetéssel. A vadas marha is jókor jött, sok knédlivel, mi bajom lehet még?? Hát az, hogy sört nem ihattam. Na, hülye, ezt érdemled, mondtam is magamnak, amikor valami üdítőt szopogattam egy szlovák étteremben. A finom ebédkét köszönet követte, meg fizetés, természetesen, 6600 forint összesen mindezért egyáltalán nem volt drága. Isten áldja a lányokat!