Feudális korkutatás

A szabadkígyósi kastély után további Wenckheim-helyek után kutattunk a környéken, először megleltük a gerlai kastélyt, de az megközelíthetetlenül le van zárva, távoli integetés csak a turista részéről. Meg szép sem volt ami látszott, hogy meg lehessen örökíteni. Viszont rögtön átváltottunk a Széchenyi-Wenckheim kastélyra, egy hosszú útig bemerészkedtünk autóval, aztán beláttuk, hogy innen már csak kerékpár-csapás van, nem rongáljuk a környéket, valahol otthagytam a kocsit egy békalencsés vízfolyás partján, aztán 1-2 kilométer után már ki is volt írva, hogy Pósteleki kastély arra... (???) Na, most akkor Pósteleki vagy Széchenyi-Wenckheim? De ha már itt vagyunk, mindegy is az, végül is, nem mindegy, hogy milyen család szellemei kísértenek a romok között? Séta a kapu maradványánál a parkon át, aztán pár kanyar után felemelkedik a tájból a múlt nagyságának csontváza, a lecsupaszított falak, a második világháború után rájárt a nép, ez maradt belőle. Itt azért nézelődhetsz kedvedre, igazi kastélyrom, vadászgathatod az eredeti látszatát. Van előtte egy kis időlátcső, ha belenézel, akkor az eredeti helyszínt próbálja mutatni, a úri család kint étkezik a szabadban, a kisfiú biciklizni tanul a bejárat előtt, szóval, amerre nézel a varázstávcsővel, egy darab múltat idéz meg... Mindenkinek ajánlanám, aztán hová jársz kirándulni, ha ide nem? (Megmondom őszintén, remélem, ezt nem hozzák rendbe. Annyit "rendbehoztak" már oly sok pénzáldozat árán, aztán szépen, lassan eltűnnek a közvagyonból... ez meg itt van, hát nézzük, amíg lehet.)