Szimbólum

Ez az. Ha hiszed, ha nem, ez Közép-Kelet-Európa második világháború után épült egyetlen zsinagógája. Régebben szinte minden faluban, városban élt és működött, néha nem is egy, de sokszor kettő, igen nagy tiszteletben, szigorú elvek és szabályok mentén. Ez a világ köddé vált, a zsinagógák kihaltak, lakóik - nem önszántukból - elhagyták őket, sokat megmentettek az örök enyészettől, sokat átalakítottak, más célra használnak, többnyire kulturális, néha kereskedelmi küldetésük van. Mi, bámész utókor, meg megcsodáljuk őket. Itt-ott hitélet is zajlik bennük, de új építésű zsinagóga nincs más, csak ez. Békéscsabán kettő is volt egykor, ortodox is, neológ is, egymással szemben. Most ez az új a Széchenyi liget szélén épült meg, mellette található a zsidó temető, én meg szinte biztos voltam benne, hogy nem jutok be egy random hétköznapon ide. Álltam a kerítésbe kapaszkodva, mint egy kisgyerek, aki nem tud megbirkózni az erős lakat láncolatával. Azután megláttam valakit bent, egy nőt, és szépen szólva bekéredzkedtem. A kerüljön beljebb itt szó szerint azt jelenti, hogy kerülj a kiskapu felé, az nyitva van, aztán gyere be. Így is tettem. A ház belsejébe ugyan nem jutottam be, be végigsétáltam a temetőt, a ház környékét, belestem mindenhol az ablakon, hogy hogyan is néz ki egy 21. században épült zsinagóga? Hát így.