A kísérőszöveg az az, hogy ez az ország egyetlen látogatható romkastélya, nos, ezt bizonyos mértékig cáfolnám, de arcom se rezzent. Kívülről nem igazán kastély a ház, inkább olyan vegyes rendeltetésű ódon épület. De a vezetésből megtudjuk, hogy ez bizony két különböző, eltérő stílusban épült kastély egymásra rétegződése. A Hunyadi az az a Hunyadi, a János, bár a köze ehhez a kastélyhoz elég zavaros. Viszont történtek itt dolgok bőven. Csak úgy ömlesztve: volt ez csendőrlaktanya, és akkor a földszinten 30-40 csendőr is lógatta egyszerre kifelé az ablakon a kapcáját, a környék lakóinak legnagyobb örömére. Volt itt látogatóba vitéz nagybányai Horthy Miklós és esett le, gurult le a lépcsőről főpap, kacifántos felkiáltásokat hallatva. Amúgy meg azért Hunyadi kastély, mert ugyanitt állt a Hunyadiak kastélya is, de ez nem az. Most már inkább Rudnyánszky kastély. Tényleg rom, egy bizonyos mértékig, be lehet járni egy nagy részét, a vezetés elég szórakoztató, hallunk szovjetekről, kápolna helyén lévő TSZ-irodáról, szóval, színes a történet. Én lovaggá is lettem ütve egy nagy pallossal, ez is a performance része. A hármas osztályzat nem igaz, nem fejez ki semmit, ez nem átlagos hely, ilyen is, meg olyan is. csupa kaland, plusz még az is hozzájárult áron felül, hogy az emeleten tartózkodtunk, amikor leszakadt az ég és iszonyú jégeső verte a környéket, közben az autósok buzgón imádkoztak velem együtt, hogy kár ne essék a kocsikban. Szóval, volt itt minden, nem mesélem el, mert élje át mindenki a saját történetét. Kalandra fel!