És nyitva is volt. Sivár egy látogatás volt ez, pótcselekvés. Ez egy félig kocsma, félig étterem, félig cukrászda vegyescélú valami, a hangulat is eléggé nyomott, mi voltunk az egyetlen vendégek, leszámítva egy, a pultnál iddogáló helybélit. A személyzet amatőr, de jóindulatú. Két babgulyást kértünk, aprószemű, icipici babok voltak benne, hús is akadt, nem volt friss, azért kellett rá várni némi időt. Én a csirkemell vargánya raguval mellett döntöttem, feleségem vargányás pennét kért, na, ezek sem voltak valami frissek, de megettük fegyelmezetten, a szomorúan kongó étterem fala mellé húzódva. Valamit kérdeztünk a felszolgáló fiútól az apátsággal kapcsolatban, nem, nem, ő nem tudja, nem helybéli. . . a dekoráció egy része nagyon tetszett, a nagy hátsó fal tényleg az apátságról szól, amiről a fiú nem tudott, meg a karácsonyról, ahol viszont Jézus és a karácsonyfa között Buddha kicsi, fehér szobra ül, példázva ezzel az ökumenizmust. Komolyan tetszett. Ez, legalábbis. Tegyük hozzá, nem volt drága. A menü, ami ki volt írva a táblára, kintfelejtett előző napi volt.