A panoráma páratlan az ízek már nem annyira...

Májusi évfordulós hosszú hétvégénket egészítettük ki egy bélapátfalvi túrával. Pazar kirándulási lehetőség, sok érdekesség és látni való van a településen és annak környékén. Sokat hallottam korábban a Szomjas Csukáról és lényegében mind pozitív volt, kivéve egy dolgot, de erre később kitérek. Szomjasan, de főképpen éhesen tértünk be az étterembe. Egyébként az előtte elterülő tó és a háttérben Bél-kő nagyon romantikussá teszi a helyet. Belépve az étterembe egy igazából egyszerű vidéki kis "csárda" tárul az ember szeme elé. Megy a tv, a helyiek éppen eszegetnek (ezt jó jelnek vettem). Leültünk egy asztalhoz és vártuk a pincért. Aki jött is és itt térek vissza a bejegyzésem elejéhez, egy rendkívül savanyú arcot vágó ember volt. Kihozta az étlapokat, de közben azt éreztük, hogy valamiért nagyon haragszik ránk. Mindegy nem ez a lényeg kit érdekel a pincér, lehet neki is rossz napja jöjjön a kaja. Egyébként ezt mások is mondták, hogy a pincér eléggé savanyú alak... Miután megkaptuk az italokat leadtuk a rendeléseinket, eléggé gyorsan megérkezett az étel. Feleségem Pisztrángot kért grillezett zöldségekkel. A hal jól volt elkészítve bár a nejem szerint már nem lehetett túl friss, ezt érezte rajta. Én kóstoltam szerintem jó volt az íze, viszont a "grillezett" azaz akarom mondani kiengedett fagyasztott zöldségköret az botrányos volt. Tocsogott a kiengedett vizenyős lében, ízetlen borzalom volt. Ez úgy ment vissza, ahogy jött. Én Bükki szeletet rendeltem hasábbal. A krumpli természetesen fagyasztott volt a közepesen rossz fajtából, végül is meg lehetett enni. A töltött szelet viszont finom volt, bár gyanítom itt se túl minőségi alapanyagokat használtak fel, de az ízével nem volt probléma. Az ételeket viszonylag gyorsan szervírozták a pincér néha magára erőltethetne valami mosolyt is Összességében egy átlagos vagy egy kicsit rosszabb ebédet költöttünk el. Számomra csalódás volt azok után, amit a barátok, ismerősök mondtak. Lehet mi mentünk rossz napon.