volt kezdetben a szegénylegény, aki nincstelen családba született, de nem hagyta magát az élettől verni, hanem szobát festett, meg zöldséget árult, Na, és olyan sokat árult zöldséget meg festett szobát a párlelkes faluban, hogy ő lett a polgármester, a vidék teljhatalmú ura. És nyilván olyan mérhetetlen sok fizetése is volt, hogy megvett hegyeket és erdőket, kastélyt, kúriát (a Darányi kormány igazságügyi miniszterének hagyatékát) és hát ő lett a modern földesúr. Felső határ a csillagos ég, épített csárdát. templomot, vett Mária-forrást (kegyhely), trópusi és hazai állatokkal miniállatkertet, múzeumot, elképzelni sem tudod, mit még. . . de ez nem volt elég, egyszer csak rátört az angol királyi család és a Coca Cola szeretete is, és a töméntelen magyarkodó, trianonkodó izé mellé hihetetlen ízléssel porcelán és pohárkészletek hegyeit is bevásárolta, és a modern magyar sikertörténet csak folytatódik tovább. . . mivel fogyasztottam is helyileg, hát jogot nyertem írni a helyről. A helyi vélemény az (a helyi hölgytől, akivel érintkeztünk), hogy tízezrek járnak ide gyönyörködni, csodálkozni, magyarkodni, pihenni. Én ebből egy kánikulai nyári napon egyetlen személyt, lelket sem láttam a környéken, de ez az én szemem hibája. A szabadon mászkáló szamarak, teve összeszékelnek mindent, abban gázolsz, a csárda bepusztult, éppen elgazosodik, a múzeum is, a környék is. . . de ezt csak én látom rosszul, nyilván a valóságban nem így van! És mivel rosszul látom, nem tudom osztályozni, csak hármasra, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy átlagos! Sőt! Lehet, hogy nagyon jó, nemes, fontos, ízléses, csak nekem nem jól fejlett a véleményem! Szóval, minden lehet! Bármi és annak az ellenkezője is! Ne higgyetek nekem, menjetek el, nézzétek meg, izgalmas, kalandos, érdekes kirándulás a hegyek között!