Folt a becsületen

Nos, itt volt egy kisiklás... egy zsákutca, és csak azért vagyok bátor emlegetni, mert tanulságos. Nem láttam a templomot belül, nem is értékelném le, mert nem szép dolog. És maga a templom nem is tehet erről. Más falvakba, más templomokba is telefonáltam, ide is. Más helyeken panaszkodtak, hogy hahahajj, a COVID óta, meg a háború óta megszűntek a turisták, nem jár erre senki. Igen, egy-két százméter a határ... jönnek is úton-útfélen csempészek is, meg mindenféle gyanús alakok. Nade... elmegyek, a templomtól nem messze találok egy élő embert valami fészerben vagy garázsban, előadom a bánatomat, erre egy kis idő után megérti, mit akarok, aztán telefonál is valakinek... hallom, hogy az illető hangosan mit válaszol, hogy nem itt van, nem ér rá, nem érdekli... na, akkor keressek egy másikat, egy Király nevűt, ott lakik abban az utcában. Elmegyek, kopogok, csengetek, ordítok, semmi. A templomon se cetli, se tájékoztatás, hogy mi ilyenkor a teendő, Bezzeg nagy óriástáblákon kint van ám a templomkertben, hogy 1.2 milliárd, meg 1,8 milliárd uniós pénz ömlött ide, a térség turisztikai célú támogatására, fejlesztésére. Hát így működik a gyakorlatban. A templom ártatlan, az láttatlanban ötös, a személyi tényező meg egyes.