Jó céllal él tovább

Feltehetően ugyanaz történt, mint sok más településen, valaha volt itt egy viruló zsidó közösség, szép, nagy zsinagógát tartottak fent, aztán a háború alatti események felszámolták a hitközséget lakóival együtt, az épület maradt, hánykolódott a korok tengerén, érdekes hír, hogy a városból származó Konrád György szülei, akik vaskereskedők voltak, raktárnak használták egy ideig az épületet, na, de elérünk a mába, és most egy un. kultúrtérré változott át. Amúgy a képzetemben a zsinagógák eredetileg is kultúrterek az istentiszteleteken túl, tehát visszaállt az eredeti foglalkozásába a ház. A Bihari Múzeum vezetője volt olyan nagyon kedves és átkísért ide bennünket és gyakorlatilag át is adott további gondozásra az itt szolgálatot teljesítő hölgynek. Ő részben a kisgyerekével volt elfoglalva, aki itt volt bent vele, így hát a másik lányhoz fordultunk, aki azzal hárított, hogy ő csak nyári diákmunkás, nem tud semmit. Visszatérve a szolgálatot teljesítő, amúgy csinos hölgyhöz, kiderült, hogy ő se sokat tud. Egy-két mondatot azért kiudvaroltunk. Vannak zsidó ruhák, ebbe akár fel lehet öltözni, nem tudom, fotózkodni is nyilván lehet bennük. Az épület egyébként láthatóan különféle előadásokra van szakosodva, úgy van berendezve, a szépséges díszítésekből meg megmaradt az utókornak is mutatóba a java. Büfé, kávézó is üzemel bent, egy munkáját feltehetően nagy tehernek érző hölgy kiszolgált egy hideg üdítővel, de mindettől függetlenül szívesen ajánlom a helyet bárkinek a figyelmébe!