Ennyi...

A helységben látott üres asztalok láttán azt gondoltuk, hogy olyan félház lehet (foglalt táblák nem voltak). Azért óvatosságból nem ültünk le valamelyik üres asztalhoz, hanem megvártuk a pincérnőt és jeleztük neki ebédelési szándékunkat. Fejét csóválva közölte velünk, hogy már kint is várnak és nincs hely. Ennyi… Nem udvariatlanul, de érzésünk szerint gépiesen lepattintott minket. Egy udvarias mosoly, esetleg egy „kérem próbálják meg 1 óra múlva”, stb. teljességgel elmaradt. Én érzelmi alapon is döntök, amikor egy ismeretlen éttermet választok, ezután jön a többi, a tisztaság, a minőség, az ár, stb. Az első próbán ez a hely elbukott. Egy parkoló ellenőrben is több empátia van, mint az itt dolgozó pincérnőben. Sajnos ez egy tendencia itt a Dunakanyar környékén, hogy egyre kevésbé számít, a személyzet hozzáállása a vendéghez. Gondolom 14.00 óra után már bejött a bevétel, több vendég már terhes, ezt persze lehet, hogy nem a tulajdonos gondolja így, hanem a személyzet nem bír a 4 napos ünnep rohamával. Nyilván nem érzi arányban a fizetését, az elvégzett munka mennyiségével. Kár, de ide nem jövünk többet.
Berkenye különben nagyon szép fekvésű, rendezett, virágos település- szuper gyerektáborokat szoktak itt rendezni.