A hangulata miatt

Valahol Budapest környékén császkálsz a novemberi, már eléggé lecsupaszÍtott dzsungelben, aztán érdemes is, mert sokszor találni valamit. Ha nem tudod, hogy ez itt van, akkor nem veszed észre, elmész mellette. Szóval, kicsit be kell menni az erdőbe, de csak egy picit, és ott van a torbágyi régi kálvária, másnéven Katalin hegyi kálvária. Azaz a romjai, maradványai. Valaha biztos idejártak a torbágyiak, és itt ájtatoskodtak. Aztán egyszer csak lett egy másik, újabb, szebb stb. kálvária máshol és akkor puf, itthagyták ezt az egészet. A stációk oszlopai részben eltörtek, de mind kiürült, nincs bennük se kép, se felrat, semmi. Krisztus is itt maradt, kérdeztem is, hogy hogyan élte meg a mellőzést, azt mondta, hogy biztos azért fordultak el tőle, mert ő ilyen kis zömök, tömzsi, más Krisztusok soványak, nyurgák, nagyobb szenvedést tudnak kiváltani az idelátogatókból. Hát ő így járt, pontosabban így maradt itt az erdőben.