Szerényebb kaland

Nyilván mindenki, így én is kíváncsi voltam a bikali élménybirtokra, de olyan sok magasztalást hallottam/olvastam róla, valahogy úgy ment át a köztudatba, hogy ez valami hihetetlenül klassz kaland, egyedi látványosság az országban, élményzuhatag. Ehhez képest kissé... na, de nem fanyalogni jöttünk, hanem mulatni, országot látni. Szóval, van a vizes, sáros, pocsolyás parkoló kint, árnyék sehol, Nap süt ezerrel, sebaj. Megvettük a belépőket, jogos, ez egy kaland, valamit valamiért. A bejáratnál a beeresztőkapuk nem működnek, elvileg mindegy, hogy valaki vesz-e jegyet vagy nem, ki-be jár mindenki. Nem baj. Hát akkor hopp, beléptünk a XXI. századból a középkorba. Jó, ezért jöttünk. Jobbra rögtön van unicornis szoborból, bekerítve, tábla, ne üljenek rám a gyerekek, nem azért vagyok. Van két "boszorkány" vagy horror vagy rémház vagy mi. Sötét van, zene felhangzik, fény villog, illően ijedezünk, ha már kell, ezért jöttünk. Valahogy kitalálunk a sötét házból a fénybe. Van kovácsműhely is, autentikus. Jó alaposan tetovált kovács a bolti szeneszacskóból rárak a tűzre, nagyon autentikus. Piknikező családok itt-ott, mindenki keresi a helyet, hol lehet pisilni, dohányozni. Étterem zsúfolt. Nem baj, nem enni jöttünk. Látom, mindenki valami bolognai spagettit eszik, nyilván azt ettek a középkori várakban is. Akkor átmegyünk inkább egy szélesebb térre. Modern, mai játszóterek, a mai biztonsági előírásokkal, műanyagból. Hát nyilván a középkorban is... Trójai faló, ja, igen, hát az is biztos a középkorban volt, de rosszul tudtuk. Közben többen kiabálnak, hogy sietni, sietni, kezdődik a lovagi torna!! Hát sietünk, azért jöttünk, hogy kollektív közöségi élményben részesüljünk. Középső pad, középmagasság, jó helyünk van. Látni fogjuk a lovagokat! Bejön néhány segéderő, meg mikrofonnal egy harsány vőfély... de abban a lakodalmas stílusban, hát ezt kapja a nép, ezért jött. Vad rock szól a hangszórókból, a szpíker nagyon keményen riszál rá, nyilván a középkorban is... lovagok bejönnek, és olyan kedves kis amatőr sót nyomnak le, mint amilyeneket az összes hagyományőrző csoport szokott, az ilyen-olyan restaurált várakban, skanzenekben, majorokban a látogatók örömére, a helyi leányok, legények lovagolnak pár kört, és mi tátott szájjal ütemesen tapsolunk a tömeggel együtt. Mert kell, a showman állandóan lengeti a kezét és ránkordít, hogy taps-taps. tapsoljuk meg a hősöket, bátor lovagokat, bátor lovakat... hát tapsolunk. Kicsit vártam már a bemutató végét, de közben nincs hogyan és hová eliszkolni. Aztán vége lett, útközben a kijárat felé még megtekintettünk a kis western-kalandhelyet, amerikai zászlók, bikalovaglás, vicces vadnyugati táblák, elsuhantunk a középkori lámasimogató előtt, nyulak is vannak, páva rikolt, és szerencsésen elhagytuk a terepet. De az élménybirtok meglátogatását bárkinek ajánlom én is!