1989 óta ünnepeljük a magyar kultúra napját, sőt 1993 óta ugyanezen a napon adják át a pedagógusoknak járó kitüntetéseket. Tengernyi megemlékezést, ünnepséget, kulturális programot szerveznek január 22-re, ám ezúttal mi arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen kincseket rejt Szatmárcseke, ahol Kölcsey papírra vetette az „Isten, áldd meg a magyart” és az ezt követő, oly sokak szívét megdobogtató sorokat.
Huszonhárom éven keresztül, egészen 1838-ban bekövetkezett haláláig Szatmárcsekén élt Kölcsey Ferenc, tehát a Himnusz befejezése mellett sok-sok más szál is köti a településhez. Kúriája helyén ma már művelődési ház áll, ahol emlékszobát alakítottak ki – kalapot emelve munkássága és személye előtt. Ugyanitt, a művelődési ház előtt találjuk Kölcsey egész alakos bronzszobrát, amit 1973-ban, a dicsőítő énekünk születésének 150. és a szerző halálának 135. évfordulóján emeltek magasba. A költő síremlékét pedig a szatmárcsekei református temetőben helyezték el. A fehér márvány, klasszicista stílusú emlékhelyhez csónak alakú, faragott fejfák sokasága mellett sétálva juthatunk el (egyelőre nincs megdönthetetlen magyarázat a csónakos fejfák eredetére), ha túránk során szeretnénk leróni tiszteletünket Kölcsey nyughelyénél. A település honlapja szerint: a költő testét a visszaemlékezések alapján 1838. augusztus 25-én abba a kriptába temették, ahol öccse, Kölcsey Ádám tért örök pihenésre.
Ismerd meg Szatmárcseke látnivalóit! - Kölcsey Ferenc szobra/ Fotó: ittjartam.hu
Ismerd meg Szatmárcseke látnivalóit! - szatmárcsekei csónakos fejfás református temető
Ha érdekel a népi építészet és a 18. századi magyar mindennapok hangulata, atmoszférája, akkor mindenképp látogass el abba a taposott szalmatetővel fedett paraszti lakóházba, amit népi bútorokkal rendeztek be! A Vasvári Pál utcában fellelhető tájház szabadkéményes, 200 éves épület, korhű, paraszti enteriőrrel.
A szatmárcsekei nevezetességek sorában két gyönyörű templom is helyet kap: az 1840 körülről származó római katolikus templom, amelynek klasszicista stílusban öntöttek formát, valamint a református templom, amelynek régi fatornya 1865-ben tűz martaléka lett, két haranggal együtt. Az új kőtorony 1920-ra készült el.
A Nemzetközi Cinkefőző Versenyt 1999 februárja óta újra és újra tető alá hozzák: helyi, környékbeli és külföldi csapatok mérik össze a főzéssel-sütéssel kapcsolatos tudományukat, sok-sok látogató kíváncsi szemei előtt. Az általában február végére eső, hagyományőrző rendezvényen olyan alapanyagok jelennek meg, mint a túró, tejföl, kacsa- és libatepertő, savanyú káposzta, sült kolbász, valamint szalonna. Sőt, vannak versenyzők, akik tejföllel és szilvalekvárral varázsolják tányérra a versenyfogást. (A cinke nem röppen el: a zalai dödölle szatmári megfelelőjeként érdemes elképzelnünk, ha még sosem kóstoltuk!)
A szintén híres, általában augusztus végén megrendezett Nemzetközi Szilvalekvárfőző Versenyen már korán reggel kiosztják a szilvát, és indulhat a lekvárfőzés, amelynek Szatmárcsekén több évszázados hagyománya van (vályogból rakott katlanban, rézüstben kevergetik az édes szilvás álmot). A verseny igazából fesztivál is egyben: más tájjellegű ételek készítését is elleshetjük, bejárhatjuk a falut kisvonattal, zenét hallgathatunk, tombolát húzhatunk, a kisebbek népi játszóudvaron szórakozhatnak, este pedig tűzijáték és bál zárja a lekvárillatú, nyári napot.
Szatmári cinke - Fotó: kalendar2.blogspot.com