Ha ismerősen cseng a ’Michelin’ név, de elsőre a gumiabroncsok jutnak eszetekbe róla, nem véletlen.
Minden egy kis Francia városban, Clermont-Ferrand-ban kezdődött 1889-ben. Egy testvérpár, Edouard és André Michelin egy olyan korban álmodta meg a világhírű gumiabroncs cégüket, amikor 3000-nél is kevesebb autó volt Franciaországban. Marketing fogásként készítettek egy piros útikönyvet, amiben egyéb hasznos információ mellett éttermeket és hoteleket ajánlottak az autósoknak, mindezt pedig azért tették, hogy az emberek kitérőket tegyenek ezekre a helyekre, ezáltal hamarabb kopjanak az autókon a gumik, és így újakat vegyenek - természetesen Michelin gumiabroncsokat.
A cég hamar felismerte az útikalauzban rejlő lehetőségeket, így az utazók segítségével, akik információkat gyűjtöttek és osztottak meg a hotelekről, egyre több adattal egészítették ki a kiadványokat. Sőt, a kiadványok ekkor már tartalmazták a Francia Autóklub ajánlásait, a szálláshelyek minőségét és az éttermek értékeléseit is.
Guide Michelin, 1929. / Forrás: wikipedia, Trou
Két évtizedig ingyen osztogatták a kiskönyvet. A legenda szerint ez egészen addig tartott, amíg Andre Michelin be nem tért egy gumiboltba, ahol azzal szembesült, hogy a kedvenc útikönyveit a munkapad alátámasztására használják. Ezután, 1920-ban, piacra dobták az új Michelin Guide-ot, amihez 7 frankért lehetett hozzájutni.
Hamar világossá vált, hogy az éttermek iránti érdeklődés egyre nagyobb, ezért a Michelin testvérek csapatot toboroztak a névtelen kóstolókból, akik inkognitóban járták a vendéglátóhelyeket és értékelték azokat. Ők voltak az első ellenőrök. Az első csillagokat 1926-ban osztották ki, akkor viszont még csak 1 csillaggal jutalmazták a legjobb éttermeket. 5 évvel később bevezették a 0, 1, 2 és 3 csillagos hierarchia rendszert, 1936-ban pedig közzétették a csillagozás kritériumait is.
Azóta a Michelin Guide sikere lankadatlan, a világon mindenhol népszerű lett, 40000 vendéglátóhelyet értékelt 3 kontinensen, az útikalauzból pedig világszerte több mint 30 millió példányt adtak el. Az alapító testvérek előrelátása és elhivatottsága a mai napig aktuális: legyen mindenki számára elérhető az autózás, a turizmus és a felejthetetlen élmények.
1 csillag: Magas minőség, megéri betérni
2 csillag: Kitűnő konyha, megéri a kitérőt
3 csillag: kiemelkedő ételek, ami önmagában megéri az utazást
- felhasznált alapanyagok és az ételek minősége
- ízek és főzési technikák tökéletessége
- a séf személyisége és a konyha eredetisége, stílusa
- ár-érték arány
- látogatások gyakorisága
A kritikusok a csillagokat nem az étterem arculatáért, vagy a szolgáltatás minőségéért ítélik oda, hanem kizárólag az ételeket minősítik. Így, ellentétben a közhiedelemmel, nem csupán drága és luxus éttermek kapják meg az elismerést, vannak például Michelin-csillagos street food helyek is.
Előnyt élveznek azok az újító szakácsok, akik a tradicionális fogások újragondolása mellett különleges ízvilággal, innovatív recepttel állnak elő, és így egyedi és különleges ételt tesznek az asztalra.
Bár gyakran találkozunk a “Michelin-csillagos séf” kifejezéssel, fontos leszögezni, hogy a csillagokat nem a séfek, hanem az éttermek kapják, annak ellenére, hogy a kitüntetés nagyrészt az ő érdemük. Esetleges elválás esetén a csillag(ok) marad(nak) az étteremnél, a séfek nem vihetik magukkal.