Rendkívüli élmény

Az ember töri a fejét, hogy egyáltalán megpróbálja? Érdemes nekivágni ilyenkor? Telefonon beszéltem előzetesen a sátoraljaújhelyi zsidó látogatóközpont gondnokával, beszéltünk Bodrogkeresztúrról is, meg arról, hogy ilyenkor százezrek jönnek ide zarándokolni, hát esélytelen a környékre is bejutni, biztonsági ellenőrzés van, csak regisztráció, kártyával lehet arra járni. Na, de az ilyen eltántorít? Gyáva embernek nincs hazája! Szóval, nem én lennek én, ha kedden nem éppen Bodrogkeresztúrra hajtottam volna a lóerőket. És tényleg! Elmondhatatlan számban vannak ilyenkor jelen a környéken a haszid zsidók, nyilván nem vagy orcátlan és nem fényképezgeted őket az utcán, mint látványosságokat, de mindezzel együtt éppen ekkor és éppen ebben a társaságban azért csak felmentem a zsidó temetőbe is a csodarabbi sírjához, ami azért még jobban necces. De beleálltam. A temető környékén hatalmas sátrak, héber nyelvű információs táblákat szaggat, görget a szél, rengeteg autó, és persze a temetőben is rengeteg haszid. Azért megpróbáltam pár képet hozni, ami talán nem sért senkit. De egyébként leírhatatlan... a csodarabbi sírja külön intézmény a temetőben, ahol más-más ajtón mehetnek be a nők és a férfiak, és az a zsongás... ha nem voltál még ilyenen, akkor eléggé különleges koreográfia. Egyesek csak állnak, sokan a nyitott tenyerükből olvasnak, többen előre-hátra hajlonganak, mások meg enyhén széttárt kézzel jobbra-balra dülöngélnek. Van akin kucsma van, van, akin kalap, van, akin inkább cilinder, de mind feketéből, és ritkán van, aki kipát visel. És ahogy imádkoznak, ilyen sokan, az olyan, mintha dongórajok szálltak volna meg éppen virágzó bokrokat, szóval, zeng és zsong a környék, Valójában nem szeretném ezt minősíteni, a muszlimoknak is, meg a keresztényeknek is vannak mások szemében bizarr szokásaik, csak leírom az emberérzést, ami ott elfog. Szóval, ezért elrepülnek ide sok-sok ezren a távolból, hogy a sírok előtt leróják kegyeletüket. A csodarabbik sírjai olyanok, mint a postaládák, ahonnan a túlvilágra lehet üzenni. Fehér papírokra írják a kívánságokat, és bedobják a nyíláson át a szarkofágba (csak én nevezem így az érthetőség kedvéért), de kint a temetőben, a szabad ég alatt is akadnak sírok, amelyek mellett kis "postaládák" vannak, oda lehet dobni az imádságot, kívánságot vagy üzenetet. Láttam egy nőt, aki olyan volt, mint egy túldimenzionált muszlim, tetőtől talpig fekete fátylakban, nem is látszott ki alóla egyáltalán. Más nőkön semmi különös stigma nem volt, egyszerűen csak a másik bejáraton mentek a temetőbe, de a csodarabbi sírjának épületébe nem. Nekem ez egy csodavilág, egy más valami, rendkívüli különlegesség, élmény, és nem felejtem el, hogy ott lehettem.