Hogyan értékeljünk romot?

Szóval hányas legyen, ha bejársz egy lepusztult épületet? Bonyhádot járva, az a drága nő, aki körbevezetett a Völgységi múzeumban, végül átsétált velem, és megnéztük a neológ zsinagógát is. Csak párszáz méter a távolság, átvágtunk a nagy úton, egy lejtős térre értünk, ahol cigányok tartottak vásárt (ez egyébként hétköznapon volt), hömpölygött a szemét, a papír, az eldobált nejlonzacskó, és a térség túlsó felén ott állt ez az elhagyott zsinagóga. Kívül-belül romos, azt kell róla tudni, hogy a mostani tulajdonosa kártyán nyerte az előző tulajtól, de nem nagyon tud mit kezdeni vele. Van valami megállapodás a múzeummal, hogy azok hozhatnak ide vendégeket, mivel kulcsuk is van hozzá. Szóval, ez a város hajdani neológ zsinagógája, volt másik is, az ortodox, azt is láthatod itt a lapon, de nagyon nincs mit nézni rajta,, csak a formája van meg, kívülről valahogy rendben is van, egyébként meg egy használtbútor-bolt. Azon meg mit értékeljünk? Na, de itt van ez a magára hagyott óriás, holtában is monumentális, tiszteletet parancsoló, a női bejáratot, mint látod az épület végén, régen benőtte a gaz, Bent állnak az oszlopok a tóraolvasó körül, a túraszekrény is megvan a hatalmas díszek alatt, üres, be is lehet nézni... a karzat is áll még, nem bejárható már, a falakon meg körbe kiállítás van, nevek, képek, a holokauszt emlékei. Borzongatóan szép ezt bejárni, olvasni, látni, nem is tudom, már hányadik zsinagógát látom, ahol valaha hitélet volt, aztán a történelem úgy döntött, hogy egyszer csak elhagyják a hívek és az istenek. Itt állnak a falak és némán emlékeznek.