Valahogy másképp képzeltem

Némi csalódás. Azt hittem, itt aztán valami hatalmas rudlik száguldják a mezőt, és valahogy emberközelbe is kerülnek, megfigyelhetők, miközben élvezik az életet. Nem is tudom, miért hittem így… talán azért, mert nekem is volt már olyan élményem spontán, hogy szarvasak százai megjelentek az erdőszélen és csak rohantak és rohantak számolatlanul. De ez a szarvasfarm nem olyan. Tulajdonképpen egy vadaspark, ami valószínűleg sok helyen van még az országban. Vaddisznó röfög a sárban vadmalacokkal, némi kecskék mekegnek máshol, na és persze gímszarvasok is, meg dámvadak is, egy-egy elkülönült részen. Az állatok nem túl lelkesek, de miért is lennének azok? Vannak még itt-ott nyomokban nanduk, lámák, meg pónik, de törpemalacok is… A személyzettel nem sikerült szóba állni. Próbáltuk, hogy talán valami állathoz közelebb kerülhetnénk, de nem. Erzsébettáboros gyerekek üvöltöztek éppen nagy hanggal a területen, nem annyira az állatokért voltak oda, mint inkább a játszóterek nyekergették, de hát hátrányos helyzet, meg nyár van. Traktorok pöfögtek… lehetett volna ez az élmény jobb is, de talán rosszkor mentünk, egy ártatlan hétköznapon.