Nem az én pályám

Nekem ezekkel a Bellozzokkal nincs szerencsém, nem leszünk barátok. Emlékszem, amikor egyszer rászántam magam, milyen hihetetlenül sokat kellet várni, elfogadhatatlan volt az egész működés. Aztán üzenetben ígérték, hogy kárpótolnak, sokezerforintos utalvány... sohasem kaptam meg, amikor rákérdeztem, nem válaszoltak... most megint adtam úgy esélyt. A budaörsi Auchan parkolójában nem is olyan régen épült ez a létesítmény,, autós drive része is van, gondolkodtam, hogy na, azt hogyan... ha gyalog annyit kellett várni, akkor autóval mi a megoldás? Valami parkolóhelyek vannak kialakítva hátul, meg vannak számozva, ott lehet várni autóstól az elkészülésre. De én inkább leparkoltam és bementem. Milyen tésztából legyen? Ilyenből. Mi legyen benne? Sonka, fokhagyma, ilyenek... meg is egyeztünk. Kérek-e hozzá plusz ezt meg azt? Kérek! Te jó ég, mit kértem? Sorszám megvan, és csodák csodája, nem is olyan nagyon soká el is készült az étel, nem volt itt időtlen várakozás, sorszám világít, kisautó visz, mehetek! Szép is volt, gusztusos. Közepesen tele az étterem, de láthatóan bejáratódott, működik, ki-be járnak családostól az emberek, hétköznap. De még olyant! Az ételem olyan hihetetlenül sós volt, amilyent csak elképzelni lehet. Általában sok dolgot megsózok, jobban kedvelem a sós ételeket, de azt azért nem vártam volna... mi volt az, amit plusban vettem hozzá? Egy kiló só?? Rémes volt! Nagyon nyöszörögve ettem meg, amennyit meg tudtam enni belőle, a vastag zsíros pörcös-szalonnás javát meg kivágtam a szemétbe. Alig vártam, hogy valami üdítővel higíthassam a gyomromban a koncentrátumot. Brrr... na, ide se jövök többé! Mindez úgy 2100 forintot vett ki a zsebemből.