Ex-hiányérzet

Gondoltam is, hogy na, milyen szégyen, hogy én vagyok Budaörs gasztrokirálya, aztán még a Szertárban sem voltam... Ma pótoltam ezt. Dél körüli világ a Templom téren, az intézmény éppen ezerrel működik, jönnek-mennek az emberek, váltják egymást az asztaloknál. Egy kétszemélyes étkezőhely nekem is jutott, jó benyomást keltett a hely, jó volt a fogadtatás, az eligazítás, szimpatikus a felszolgálás. Étlap is került pillanatok alatt. De már az ajtóban kiszúrtam, hogy egészen jó a menü is, mit olvasgassak olyan sokat egy ebédért? Bár az étlap érdekes, nem túl nagy a választék, de elégségesnek mondható. A menü meg paradicsomleves betűtésztával, meg töltött rántottcsirke darabkák serpenyős burgonyával. Hamar hozták, nagyon finom is volt, meg még adtak mellé egy pohár citromos-narancsos vizet is, kérés nélkül. A kellemes ebéd után mindössze 1500 forintot fizettem. Pazar ár/érték arány! Közben azért más gondolatom is támadt, ez ugyanis egy kutyabarát hely. Ok, megszoktuk, egyre többen viszik magukkal négylábú barátaikat mindenhová, plázába, cipőbotba, étterembe... de! Az rendben, hogy az eb az asztal alatt/mellett hever. Egyes helyeken itatót is kap. De hogy feltegyék az asztalra, a gazdi tányérjából egyen, poharából igyon, ez azért szokatlan. Nem azért, mintha nekem bármi bajom lenne ettől, de egy másik vendég odajön, ahhoz az asztalhoz és azokat az eszközöket használja... na, de változik a világ, meg a szokásaink is.