Borúba ború

Mikor menjen ki az ember katonai temetőt látogatni? Napsütésben, nyáron, ciripelő tücskök között? Halottak napján, Halloweenkor, Mindenszentekkor? Rám csak úgy rám jött, ólmos az ég, hófelhők, lóg az eső lába, hogy akkor na, most! Nézzük meg a német-magyar katonai temetőt! A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor odaértem és a környéken nem volt egy szál parkolóhely sem... diplomata-rendszámok, honvédségi autók.. te jó ég, mibe szaladtam bele? Egy minisztériumi kocsi elment, benne nagyarc, hopp, gyorsan beálltam a helyére. És lőn! A temetőben tényleg katonai tiszteletadás van, érdekes, hogy hányszor belefutok egy ilyen váratlanba, különféle nemzetiségű katonák tisztelegnek, beszédek hangzanak el, bent állok a megemlékezők között, hallgatom a megismerhető történelmet. Hozzátartozók, többen nagyon messziről jöttek... Budaörs sváb falu volt, hát itt lett a német katonai temető is. Haragszunk rájuk? Ki volt az ellenség? És mikor? Országunk, a nyikorgó szélkakas hol ezzel, hol azzal volt jóba, meg aztán számtalan ellenségünk volt, barát meg alig. Nekünk ilyen fickós a történelem, de meg tudjuk mindig magyarázni. De nem is ez az érdekes... amerre a szem ellát, sírok. A katonasírok sorbanállnak, mint az élő katonák, az Arlingtoni Nemzeti Temetőben is így van, csak ott fehérek a keresztek. Rólam megköztudott, hogy ugyanolyan gondolatokkal járok szovjet, magyar vagy éppen ausztrál temetőbe. Nem gondolom, hogy ezek a srácok voltak a hibásak. Nyilván kegyetlen tetteket is végrehajtottak, de a háborút nem a katonák kezdik. Őszintén gondolom, itt is, máshol is, hasonló helyeken, hogy mindenkinek az a legnagyobb egyéni felelőssége, hogy amikor háborúba küldik őket, akkor ezek a fiúk nem verték fűrészporrá és maszattá Hillert, Horthyt, Mussolinit, Sztálint és teljes vezérkarukat, az összes egyházi méltóságot, akik szintén részt vettek ebben a szemétségben, hanem hagyták magukat egymás ellen feltüzelni és csatába indulni, halottá és hamis hőssé válni. Budapest ostrománál százezrek gyilkolták egymást kegyetlenül és tízezrek meg is haltak. Szinte velük együtt a város is. Itt fekszenek. Ismert és ismeretlen katonák százszámra. A trombitás előlépett, és megfújta hangszerét. Németül is, magyarul is összeszorítja a szívedet a takarodó. Nyugodjatok békében, legyen ez a béke parkja továbbra is!