A szomszéd tája

Mivel eléggé nyitottnak és érdeklődőnek hiszem magam, az egyik (vagy több) vonal, ami az érdeklődésem fókuszba került, az a történelem, nemzetiségek, tájházak, kitelepítés, hagyomány és népművészet, és ebbe a körbe a budaörsi sváb tájház remekül bele is illeszkedik. Kis szemtelen módon ma kisajátítottam egy idegenvezetőt, amúgy általában inkább csoportokat szoktak fogadni, most meg a kedves, fiatal lánynak meg kellett elégednie velem. Nem mindennapos a látogató itt, hozott is egy kis készülődést, izgalmat a hétköznapokba. De én ilyen kis bemenős vagyok. A ház a budapesti főútvonal mellett fekszik., talán több figyelmet is megérdemelne. Budaörsön ingyenes a parkolás, és a budapesti busz is itt áll meg. Szépen karbantartott épület, némi eredetiséget is őriz, de inkább a felújítás dominál. Az első szobában kis filmvetítés fogad, a budaörsiek fent a dombokon egykor passiójátékokat mutattak be, akárcsak a Fülöp-szigeteken szokás, és Jézus itt is megfeszül, a latrokkal együtt. Nagyon mozgalmas, látványos az évszázados felvétel, Azután a tájház az egykori mindennapokba visz, konyhába, a tisztálkodás helyszínére, a tisztaszobába is bepillanthatunk. Megtudhattam a régi HÉV-ről részleteket, ami a Gellérthegyig járt innen valaha, meg a szőlőművelésről, a tőkék kipusztulásáról, majd más gyümölcs termesztéséről is szólt a hely története, 1980-ban határozták el a hely létrehozását, 80 család ajánlott fel hagyatékot, hét évig tartott a gyűjtés, rendszerezés, azután lett múzeum ebből a kincsből. Megtudtam többek között, hogy a kék harisnya a helyi lányok tipikus viselete volt, nekem eddig erről más jutott az eszemben, de mindig tanul, fejlődik az ember. Az utolsó szoba a kitelepítésé. Ez mindig, mindenhol megrázó. Egy hatalmas láda, az igazi, eredeti mutatja, hogy mit vittek, mit vihettek el magukkal egy élet munkája után a száműzöttek. Ezekért a bűnökért soha nem fogunk tudni eleget lelkileg vezekelni. Ajánlom a házat mindenkinek, akit az ilyen közös sors érdekel, a velünk élő történelem szavai.