SZEMFÉNYVESZTÉS ÉS SOK-SOK BETON

A márciusi Fénydóm nagy sikere nyomán az elmúlt hetekben ismét fényművészeti tárlatnak, a Fénydóm 2.-nek adott otthont a Budapesti Állatkert Biodómja. Mivel mostanában, a karácsony előtti ünnepi időszakban, egyébként is a látványos fényfesztiválok, fényparkok korszakát éljük, erre a népszerűségre is építhettek a másodszori rendezéssel.
Nosza, felkerekedtünk vidéki honunkból a székesfővárosba, hogy megnézzük a Fénydóm 2. programot a Biodómban, hiszen a híres-hírhedt építményt eddig csak a vonat ablakából láttuk, eldöcögve az Állatkert mellett. Nem vettünk előre jegyet, mert manapság a vonatközlekedés sem biztos; reméltük, hogy nem lesz nagy tömeg a bejáratnál. És így is volt, a korán sötétedő délutánban kevesen vártak bebocsátásra, gyorsan bejutottunk.
Hatalmas, érthető módon meglehetősen sötét csarnokba jutottunk, ahol egy óriási medveállatka belülről megvilágított műanyag figurája fogadott bennünket, és ebből arra következtettünk, hogy itt valóban olyan tematikájú bemutatót látunk majd, amilyet a rendezők ígértek. Miszerint: A kiállítás központi témája a természet, a művészi installációk a természet erejét és törékenységét tárják fel és így tovább és így tovább a szóvirágok... Mert nagyjából ennyiben, a fellengzős, ám keveset mondó szövegek legyártásában ki is merült a tartalmi megközelítés. A művészi vagy annak mondott installációk véletlenszerűen, kevés vagy éppenséggel önmagukban ellentmondásos mondandóval kerültek a betonbunkerszerű épület tereibe.
Másfél órán keresztül bolyongtunk a Biodómban, amely egyelőre szerkezetkésznek mondott, munkában és sok milliárd forint közpénzben is messze van attól, hogy valamikor befejezzék és az eredeti elképzelés szerinti Pannon-bioparkként csodálják bemutatóit a látogatók. Sőt, már azt is rebesgetik, hogy inkább le kellene bontani, de az is pokoli összegbe kerülne. Nem csodálom, ugyanis a legmaradandóbb benyomásunk a helyről, hogy ennyi betonból, amit itt felhasználtak, már atomerőművet is lehetett volna építeni...
És hogy ezt így megláthattuk, az annak is volt köszönhető, ami ráadásvonzerőként szerepelt a rendezvényről szóló híradásokban, mármint, hogy ez alkalommal az épület máskor nem látogatható részei is bejárhatók. Így aztán botorkáltunk a félhomályban a nyersbeton lépcsőkön, hátsó lépcsőházi le- és feljárókon, félbehagyott építési területeken stb. Ha akartunk, ha nem, mert az nem volt igaz, hanem a látogatók előzetes megtévesztése volt, amit hirdettek, vagyis, hogy A Fénydóm 2. teljes területe akadálymentesített. Egyetlen működő liftet sem láttunk, amikor ott jártunk!
Azt hiszem, többet nem megyünk a Biodómba.