Margit és Gellért

Ha külföldiként látogatnék Budapestre, a siklót biztosan nem hagynám ki. Még fővárosi lakosként is szívesen utazom rajta, bár nem egy olcsó mulatság (jelenleg 3000 Ft egy felnőtt retúrjegy!). Példaképpen, vannak - legalábbis voltak, aktuálisan nem tudom - olyan európai városok, ahol szintén van sikló, és ahol a helyi bérlettel vagy a tömegközlekedési jeggyel is igénybe lehet venni eme érdekes közlekedési eszközt.
A sikló a Lánchíd lábától, a Clark Ádám tértől indul és a Szent György térhez, a Budavári Palotához visz fel. A két sínpárból váltásban felfelé- és lefelé lehet rajta utazni, ingaszerűen közlekednek. Eredetileg 1870-ben nyitották meg, akkoriban még gőzzel hajtották ezt a különleges drótkötélpályás függőleges vasutat.
A II. világháború idején 1944-ben bombatalálat érte, súlyosan megrongálódott. Bár 1928 óta már volt buszos tömegközlekedés a Vár irányába, de az emberek nagyon szerették a siklót, hiányolták. Egészen 1986-ig kellett várni a felújításra és az újranyitásra. Nekem nagyon tetszik, hogy a régi formájában állították vissza, és nem valami modern acél-műanyag steril járművet hoztak létre a régi szépség helyett. A siklópálya hossza 95 méter, a szintkülönbség 50 méter. Jelenleg természetesen már elektromos motorral működik. Érdekesség, hogy a két sikló kocsinak van neve, egyikük Margit, a másik Gellért. Nem ritka, hogy akár évente 1 millió utast is szállítanak.
Még egy érdekesség a végére, már a 19. század végén terveztek siklót a Gellért-hegyre is, s bár a terv újra életre kapott az elmúlt években is, azonban a mai napig nem valósult meg. (Ha rajtam múlna, én nagyon támogatnám, persze, feltéve, hogy van rá megfelelő anyagi keret).