Az éltető folyadék

Tegnap ebéd utáni ihatnékom támadt, górcső alá vettem hát a nagykörutat a Boráros tértől, és mentem néhány sarkot, mire találtam egy sörözőt. Úgy láttam, nincs fent az ittjartamon, de ettől még lehet jó. Vendég alig, nagyon fiatal srác nagyon barátságosan és kapucniban fogadott, a csapolt Pilsner után érdeklődtem, most cserélt hordót éppen, nem ivott még belőle senki, a mosóvizet most folyatta ki, ne aggódjak, jó lesz az! És nem emlékezett rám, hogy lettem volna valaha itt, és én sem emlékeztem erre. Hát akkor igyunk erre egy korsó Pilsnert! Jól megmérte, lehúzta a habot, én még egy picikét állni is hagytam az asztalon, és nagyon kellemesem elidoggáltam, miközben romantikusan néztem a gyalogosforgalmát veszített körutat. Szólt a zene, de teljesen rendben volt, a helyhez, alkalomhoz illő, hangulati tényező. Van fenti galéria is, hangulatos az is, ott van fent a WC, meg beülhetsz egy Suzuki-imitációba is hülyéskedni. Szóval jókor, jó helyen találkoztunk, a söröző meg én, nekem tetszett.