Minden jóval és szóval tartva

Egy kuponos oldal ajánlatára látogattunk el a csöppnyi étterembe. Bár talán nem is olyan csöppnyi, ha mindent összeadunk: a terasz asztalait, a bent lévő néhányat, és galéria is van (ahová nem mentünk fel).

A nemrég nyílt bisztró az útkeresés stádiumában van, legalábbis a dekorációt tekintve. Régi kereskedelmi plakátok, egy kis Chaplin, egy kis vadnyugat, szellemesnek gondolt kocsmai poénok, van itt minden. Festői összevisszaság, de megvan a maga bája.

Az ajánlat Óbaroki sertéstarja volt körettel és egy pohár belga meggysörrel. Az óbaroki gasztronómiáról semmit se találtam a neten, így nem tudom, a gazdagon megrakott tálon mi volt az óbaroki jelleg és mi tartozott a körethez. :) Lényeg, hogy finom volt és bőséges, kettőnknek is elég lett volna egy adag. Az ízletes tarjaszeletek mellett sült kolbász, kakastaréj és tükörtojás volt a tálon, némi saláta kíséretében. Mindez egy óriási kupac kemencében sült krumplira halmozva. Kívül roppanós, belül krémes, valami mártogatóssal külön fogásként is megállná a helyét. Persze csak frissen. Ezért, bár sajnáltuk hogy kárba vész, nem csomagoltattuk be a maradékot, mert pár óra múlva az már semmire se jó. Mondtuk is a tulajnak (?) pincérnek (?), szóval a bennünket kiszolgáló úrnak, hogy fele ennyi krumplival is elégedettek lennének a vendégek, kár ilyen sokat elpazarolni.

A kiszolgálás szívélyes, talán túlságosan is az. Az említett úr igencsak bőbeszédű. Lelkesen meséli a jobbnál jobb ötleteket, amikkel a vendégek kedvében akarnak majd járni. Például megfőzik a kedvenc ételünket, akkor is, ha nem szerepel az étlapon. Ha pár nappal előbb szólunk, hogy mit ennénk, bármit beszereznek. Aztán elmeséli, mitől ilyen finom a sült krumpli. Aztán felhívja a figyelmünket a következő bónuszos ajánlatukra, és pontosan felsorolja, melyik összetevőből hány deka lesz a tálon. Aztán még eszébe jut ez meg az, és megáll egy lépésre az asztalunktól. Udvariasan megvárja, míg befejezzük a mondatot (beszélgetnénk a párommal ugyanis…), és csak aztán kezdi az újabb mondókáját. Kicsit bosszantó, de inkább mosolygunk rajta, és nem tolakodásnak, hanem igyekezetnek vesszük a hangsúlyos jelenlétét. Szerencsénkre egy hattagú társaság ül le a teraszon, és e felmentő sereg jóvoltából nyugodtan be tudjuk fejezni a pompás ebédet.

Jót ettünk, jól laktunk, kedvesek voltak hozzánk. Kívánom, hogy valósuljanak meg az elképzeléseik. Megyünk máskor is. Majd otthon beszélgetünk.