Olasz ízek, másodjára sokkal jobb benyomások

A Bazilika tőszomszédságában lévő olasz étteremben az első alkalommal tavaly ősszel elég nagyot csalódtunk, így ha rajtam múlt volna a választás, nem ide jöttem volna. Viszont több kollégám kifejezetten kedveli, ők kisebb-nagyobb rendszerességgel megfordulnak itt, és az olasz munkatársak szerint valóban tradicionális olasz ételeket kínálnak. Az étlap hosszú, nehezen követhető, ráadásul nagyon apró betűs, viszont a választásban sokat segítenek a szép színes ételfotók. Látszik, hogy elsősorban a külföldi vendégkörre fókuszálnak, mert az ételek magyar nevei apró betűvel íródtak, míg az első sorokban az olasz nevek szerepelnek még az olvasható mérettartományban. Az árak meglehetősen magasak, a fine dining helyek árfekvését idézik, bár ez a hely nem az.
Ettünk tészta válogatást: papfojtó tésztát bolognai raguval, spenóttal és rikottával töltött tortellinit, négysajtos gnocchit, pármai sonkás focaccia-t vegyes zöld salátával, lasagna-t és San Daniele sonkát bivalymozzarellával. A focaccia tésztája száraz volt, illetve a papfojtó tészta nem volt megfelelő állagúra főzve, kissé rágós maradt, de a többi étellel elégedettek voltunk. A kenyeret olyan papírzacskókban szervírozták, mint amilyenben a pékségben vagy az abc-ben a péksüteményeket.
Egy olyan étteremben, amely ilyen magasra pozicionálja magát, sokkal figyelmesebb kiszolgálást várnék el, de gondolok olyan apróságokra is, minthogy egy nagy asztaltársaságot nem próbálunk beültetni a bejárat közelébe, amikor hátul is vannak nyugalmasabb és komfortosabb szabad asztalok.
A mosdóban hideg volt és a tisztaság nem volt makulátlan. A belső térben érdemes végignézni a hosszú pultokban felsorakoztatott ételeket, a húsokat és sajtokat, a mini pizzákat, olasz pékárukat és a desszerteket, igazán kellemes vizuális élmény.