Éhesek maradtunk

40 %-os engedményt nyújtó kuponnal tértünk be az utca legjobb kocsmájába, hogy a város legjobb bordája legyen a vasárnapi ebédünk. A "szerény" jellemzések magától a vendéglátóhelytől származnak, a kirakatüvegről, illetve az ajtóban lévő tábláról másoltam.
Az ajánlatban az amsterdami Café de Klos eredeti receptúrája alapján készült sertésborda szerepelt, kétféle szósszal, friss kevert salátával, fűszervajjal, fóliás burgonyával és házi készitésű bagettel.

A hús finom volt és omlós, kellemesen füstös ízzel. A recept titkára nem tudtam rájönni, mert tulajdonképpen semmilyen fűszert nem tudtam kiérezni a pácból, csak a szójaszószban vagyok biztos. Egyetlen baja az volt, hogy kevés volt. Nem vagyunk nagyétkűek, nem is emlékszem, hogy valaha éhen maradtunk volna étteremben. Jellemzőbb, hogy hagyunk valamit a tálon, vagy ha sok és finom a maradék, becsomagoltatjuk.
Tudjuk, hogy a borda csontos és porcogós, épp ezért dekában többet kell számolni egy adagra, mint színhús esetén. Bizony, mire a csontról lefaragtuk, amit lehetett, jó, ha egy adagnyi ehető falat maradt. Finom volt a fóliás sült krumpli is, két szem félbevágva, és egy-egy kanálnyi szósszal picit megdíszítve. Gondolom, ez volt a kétféle szósz, mert külön már csak egyfélét hoztak egy a parányi tálkában. Persze ennyi húshoz bőven elég volt. Rengeteg saláta volt viszont a tálon, ezt meg se bírtuk enni. Szóval ha salátázni mentünk volna, nem bordát enni, akkor elégedetten álltunk volna föl az asztaltól.
A házi készítésű bagett magyarra fordítva: a sarki közértből származó toastkenyér, házilag enyhén megpirítva. A fűszervaj sajnos lemaradt, de úgy kell nekem, miért nem jegyzeteltem ki, pontosan mi is szerepel az ajánlatban.

A kiszolgálás barátságos, és az ételre sem kellett sokat várni. Maga a bisztró hangulatos, a dekoráció ötletes. Biztosan még hangulatosabb, ha van benne egy kis élet, de rajtunk kívül csak egy asztalnál ebédeltek.