Menzás hangulatú svédasztal

A munkahelyemnek ezzel a szállodával is van valamilyen keretmegállapodása, ezért több szakmai továbbképzést, csapatépítést szerveztek már ide, 1 és 2 naposakat is programtól függően.
Az étterem a szálloda legalsó szintjén található, nemcsak elölről a főbejárat és a parkoló felől, hanem hátulról a Római-parti sétány felől is megközelíthető. A terasz a Duna felé néz.
Mivel csoportunk kb. 20 fős volt, ezért szűkített svédasztalos ebédet állítottak össze részünkre, hát tényleg elég szűkített volt. 2 féle leves (egyiket sem kóstoltam, nem voltak szimpatikusak), 3 féle főétel: párizsi pulykamell, tejszínes gombás szelet, párolt zöldség, pörkölt-szerűség), 3 féle savanyúság, 1 desszert: szilvás gombóc. Nem mondom, hogy éhes maradtam, de őszintén szólva egy budai 3 csillagos szállodától én ennél többet vártam. Ízre is abszolút hétköznapi, menzás, kifőzdés színvonalat kaptunk. A szegényes ételfelhozatalon kívül az is furcsa volt, hogy kizárólag fejenként 1 kis üveges vizet (szénsavas vagy mentes) lehetett kérni az ételek mellé, de üdítőt már nem. Lehet, hogy az idő szépíti meg az emlékeket, de úgy rémlik, hogy pár éve, amikor itt jártunk, szintén a kollégákkal, akkor ennél egy fokkal jobb lett volna az étel-felhozatal.(de akkor sem kimagasló). A kiszolgálásról nem tudok mit mondani, mert mi szolgáltuk ki magunkat, mire lejöttünk az étterembe, már meg voltak terítve az asztalok és ki voltak téve a pultra az ételek.