Sziklai Ferenc és családja már 1972 óta üzemelteti az éttermet. A belső térben elég sok piros-fehér szőttes terítős asztal fogad, azaz nagyobb csoportok számára is elegendő férőhellyel rendelkeznek, de teraszuk is van a vendéglő előtt. Egyebekben is tradicionális, kicsit retró hangulatú hely, a pincérek klasszikus fehér ing, fekete nadrág öltözetben vannak, az étlap is ugyanolyan, mint a 80-as években, nejlon tasakba befűzött A4-es egyszerű gépelt lapok műbőr mappában. A menü ajánlatból a hét minden napján, 11-18 óra között lehet választani. 7 féle leves csészében (450 Ft), 3 féle tartalmas húsos leves (gulyás, bab, ragu) (790 Ft), 10 féle főétel (750 Ft), 3 féle desszert (390 Ft), valamint külön kategóriában a halételek (990 Ft). A menük esetében nem számolnak fel szervizdíjat, ami egyébként 10%. Az ételek elkészüléséig az asztalra elhelyezett remek Alföldi pogácsát lehet ropogtatni, amely saját recept alapján készül és a hely egyik specialitása. Paradicsomlevest és vadast választottam zsemlegombóccal. Az ételekre nem kellett sokat várni. A leves erősen menzás hangulatú volt, rizs betéttel. A vadas 1 szelet húst tartalmazott és 1 db gombócot, azaz zóna adagnak mondanám, de így a 2 fogással én jóllaktam, desszertet már nem bírtam enni. A főfogás vizuálisan nem volt megkapó, de ízre a mártás éppen olyan volt, amilyennek lennie kell és pluszban lehetett még tejfölt is kérni. A húst lehetett volna jobban fűszerezni, de az állaga jó volt, átfőtt és nem volt rágós. A zsemlegombóc állaga is megfelelő volt, nem volt kemény, de szétfőtt sem. Azaz összességében egy kiszámítható, meglepetésektől mentes ebédre lehet számítani. A kiszolgálás kellemes volt, és egyáltalán nem nézték ki a magyar vendégeket, mint sajnos sok hasonló kaliberű helyen. A mosdó puritán, és szintén retró, szűkös.