Spanyol estebéd

Jöttünk a Blaha felől este, hogy talán valamit ennénk, Fülemüle zárva, Bródyn végig vagy zárva, vagy zártkörű rendezvény, na, akkor talán az Építész pince... de már nem Építész pince, hanem PitPit, csak én nem is tudtam... pedig ZigZag már volt is itt, de nem figyeltem jól. Hát akkor spanyol. Legyen. Nagyon népszerű a hely, ha nem foglaltunk, hát a pultnál lehet ülni, vagy valahol kint, az előtérben. Jó lesz ott. Étlap, tapasok vannak... rögtön rá is csaptam a fokhagymás chilis garnélára, nejem valami bombát evett meg fekete lencsét, én meg kaptam még némi krumplit is a rák mellé. Hát, olyan tapas-méretű adagok. egyébként tényleg finom volt, mindent meg is kóstoltam. A kiszolgálás barátságos, beszélgetős, ajánlós. Sangriát ittunk a vacsorához. Nos, valahol azért súlyos ára van ennek, szervízdíj nincs a számlában, de örömmel kínálják, hogy nyomjál gombot, hogy hány százalékot adsz rá, és ilyenkor az ember nem akarja a kevesebbet sem, mert azért remek hely ez, a sokat sem, mert azért drága hely ez, így aztán marad a közepes 10%. Ezzel együtt kb. 20 ezer forintot fizettem, hát azért ez sokkal több, mint amennyit az egészért gondolnék. Viszont nagyon felkapott hely, ki-be járnak az emberek, nagyon jó a hangulat, és mindenki eszik-iszik, ami belefér. Hát akkor miért ne legyen drága?