Megosztó benyomások egy vietnámi étteremben

A Mester utca számos vendéglátó egysége közül a tegnapi ebédünket ez a kis vietnámi bisztró szolgáltatta, amelyet a múltkor néztem ki az utca túloldalán lévő pizzéria teraszáról. Ahogy a nem éppen fantáziadús, ellenben informatív név is mutatja, ázsiai konyhára, ezen belül Pho levesre lehet számítani. De még sok minden másra is, mint kiderült.
A helyet egy vietnámi páros működteti, a férfi a pultos-kasszás-rendelésfelvevő-pincér, míg az asszony főz a konyhában. A rendelést a pultnál kell leadni, utána az ételtől függően kell várakozni 5-6 vagy akár 10-15 percet. Az étlapot már megfogni sem volt jó érzés, ragacsos, avítt volt, a lapok kijártak belőle, de csak az az egy darab volt az egész étteremben. A bejárat melletti kiírásokon csak az ételek neve és fotója szerepelt, az árakat már lekaparták, nyilván aktualitását vesztette, új árak kiírásával viszont nem bajlódtak.
A kínálat elég sokszínű, messze túlmutat a Pho levesen. Volt még csak levesből egy oldalnyi, pl. grillezett kacsahússal, Hanoi csirkeleves garnélával, csípős Hue leves marhahússal, sülthal leves, hogy párat említsek. Minden levest 3 méretben lehet kérni, kicsi/normál/ nagy 1390/1690/2290 Ft-ért, ami szerintem igazán kedvező árfekvés. Én garnélarákos batyulevest kértem, ami Mi hoanh thanh névre hallgat egyébként. A kis adagban 4 db rákkal töltött batyu volt, 2 db kis főtt garnélarák, sok hosszú rizstészta metélt - véleményem szerint túlfőzve, póréhagyma, koriander. A levesből még a kicsi is elég kiadós adag volt, tűzforrón érkezett, mellé csípős zöldpaprika karika és egy gerezd citrom járt. Lime jobban passzolt volna és elbírt volna többet is a lé. Ami nem tetszett, hogy volt egy kis édeskés felhangja a levesnek, ami miatt egy kicsit szirupos volt a hatása. A batyuk viszont finomak, jó nagyok. Ezt a fajta batyut szokták előételként is kínálni salátaágyon.
Az előétel érkezett másodiknak, nyári tekercs garnélarákkal, 3 szép nagy darab (1790 Ft/ adag), korrekt ízvilággal és elkészítéssel. A mellé adott mogyorószósz azonban nagyon silány volt, hígított, állagra és ízre sem jó. Nagy kár, mert ezt a szószt imádom és boltban nem találtam eddig sehol, viszont a vietnámi éttermekben mindig finom szokott lenni, sajnos itt nem.

A vietnámi pasas egy kicsit nehéz felfogású, ehhez hozzájárulhat a magyar/angol nyelvtudásának hiányossága is, ami a kommunikációt és jó hangulat kialakulását is gátolta. Az olyan egyszerű kérdéseket sem tudtuk megvitatni, hogy a 2 fogás közül melyik érkezzen elsőként, illetve hogy melyik étel mennyi idő alatt készül el.
Egyébként a hely népszerűnek tűnik, folyamatosan érkezett 1-1 újabb vendég, de hétköznap ebédidőben közel sem volt teltház. Pedig volt elég asztal, a fő teremből még nyílik hátra egy kisebb helyiség is, további asztalokkal.
A tisztaság nem a hely erőssége, az evőeszközök és a pálcikák újra használatosak, felfelé van a pohárban az a rész, amelyikkel utána eszünk. A mosdóban nem jártam.

A Szentkirályi 5 dl-es víz 350 Ft-ba került, bár jobban örültem volna csapvíznek, de azt nem adtak.
Szervizdíj nincs, mondjuk nem is szívesen adtam volna.
3 pontnál jobbat nálam nem érdekel a hely, de lehetett volna az ételekkel talán nagyobb szerencsém is, ha mást választok.