Auguszt Cukrászda Budapest

Az Auguszt cukrászda Fény utcai egységébe már csak azért visszajárok, mert egyik leggyakoribb gasztroturnétársamnak egyik kedvenc helye, ahová gyakran betér s ha már ott vagyok mindig veszek én is valamit, mint például tegnap egy sonkás minibriós szendvicset, amit 4,5 pontra taksálok. A sütik 4 és 5 pont között mozognak, a kiszolgáláson lenne mit javítani. Az összélmény a gasztronómiai dimenzió miatt ötös.

Az árak mindenütt emelkednek, ez pedig mégiscsak az Auguszt, ahova leginkább Eilles teák miatt szoktam benézni, mivel édességet talán negyedévente, ha fogyasztok. Na de hogy ezért az összegért ezeket a süteményeket egy magyarul alig beszélő udvariatlan liba minden létező oldalról, csupasz kézzel körbetapogassa tálcára helyezés és csomagolás közben, az nekem már sok. . . (Mint ahogy a délutáni álmából felébresztett pénztáros/tulajdonos Leejtettem a szemetesbe a blokkot, megkeressem? - kérdése is. Ha ez nem lett volna elég, a krémest kedves Párom hazaérkezésemet követően rögtön komposztálta is, ugyanis olyan átütő avas zsír/olaj SZAG (nem illat! ) áradt az alsó tésztalapokból, hogy még az én gyomrom is hátrahőkölt tőle. Szóval részemről itt befejeztem. 1870 rég volt. Tisztelem a múltat, a történelmet, a hagyományokat, de ez a valami, ami ma a Fény utca 8. alatt Auguszt Cukrászda név alatt működik, szerintem nem azt a színvonalat képviseli, amit Auguszt József annak idején örökül hagyott.

]. Kontemplációra, olvasgatásra, randevúra, ügyintézésre, nyugodt gyerekes programra alkalmatlan a hely. Szerencsére a család más tagjai által üzemeltetett egységekkel kapcsolatban jó tapasztalataim voltak-azokban valóban polgári hangulat és értékek uralkodnak. Itt azonban a "fejtől bűzlik a hal". . .

Nehéz volt a választás, mert a hosszú pult roskadásig volt süteményekkel, tortaszeletekkel, péksüteményekkel, marcipánnal, aprósütivel. A tradicionális fősodratú desszertek - Indiáner, krémes, Eszterházy, Dobos, Rákóczi túrós - mellett néhány modern, franciás, újhullámos sütemény is feltűnt a pultban. Egy csinos monocake-et választottam, amely a Női szeszély nevet kapta (1200 Ft). A habos, piskótás régi-régi sütemény ezúttal nem baracklekvárral, hanem körtezselével készült, a hab a tetején virágformát kapott. A pultban kisebb tanakodás után úgy gondolták, a benti részben az emeleten nincs szabad hely, de próbáljam meg a kertet. Itt volt is szabad asztal, és a sok szép zöld és virágzó növény közötti egyik asztalhoz le is ültem. A süteményt az egyik pincér hölgy hozta utánam egy pohár víz (grátisz! ) kíséretében. A sütemény friss, könnyű, nagyon jó állagú és minőségű, nagyon finom volt,
A süti elfogyasztását követően a régimódi külön kasszában fizettem, ahol a családfő és cukrászdavezető Auguszt József ült személyesen. A közelmúltban olvastam vissza egy tavalyi januári cikket, amelyben 70. születésnapján köszöntötték, egyúttal a cukrászda 150 éves működését is ünnepelték. Az Auguszt Cukrászda bizonyíték arra, hogy a tradíció és a minőség jól megférnek egymás mellett, a cukrászda továbbra is méltán népszerű. Amikor jöttem vissza a kertből, már kígyózó sor, legalább egy tucatnyi ember állt sorba a pult előtt. Szervizdíjat nem számoltak fel (ami elvben lett volna a helyben fogyasztás esetén), bankkártyával lehetett fizetni.

Külön attól akinél fizettünk illetve attól is ahol kértük. A sütemény picike, átlagos teljesen felejthető, semmi de finom volt élmény nélkül, ugyanez mondható el a kávéról is. A másik ajtón mentünk kifelé, ahol láttuk hogy a kávézóhoz tartozó ülőhelyek kb. fele szabad volt. . így még érthetetlenebb a személyzet magatartása.

ÉS ezeket az ízeket manapság sem nagyon készítik, ma is rá lehet fogni, hogy a ház specialitásai. Természetesen a sütik is finomak: visszafogottak, nem tolakodók, egyszerűen csak jók. A pici kis kerthelyiség hangulatos, az üzlet szép, a kiszolgálás is olyan régimódi: udvarias, kedves, de nem harsány, haverkodó. Lehet, a mai fiataloknak ez már régimódi, de adják fel az előítéleteiket, és próbálják ki!

Számomra túlságosan édes a tetején lévő - egyébként nagyon mutatós - tojásfehérje. Lehet, hogy bennem van a hiba, mivel nosztalgiával gondolok vissza ifjúkorom Vajas Sütemények Boltjára az Oktogonnál. Ott volt kedvencem a Rákóczi-túrós.