Nagyon ideje volt már

Kevés jobb helyet tudnék egy ilyen felhőtlen víg estéhez, egy jó sörözéshez, mint az Auróra. Tudja a manó, hogy miért, de évek óta hagyomány, hogy összeülünk a haverokkal, és hát hol máshol, mint itt. De még csak azt sem mondom, hogy ez a legjobb söröző. Egyszerűen van valami utánozhatatlan varázsa, valami végvár ez, egy bizonyos fajta szellem, szubkultúra egyik centruma, ami végigállta, szenvedte az üldöztetést is. Romlottlelkű helyi kiskirályok rájuk küldték százszor a rendőröket, örökké a bezárás, betiltás, felszámolás réme lebegett felettük, hangosan meg sem mukkanhattak, húsz házmester az ötvenes évekből figyelte és jelentgette fel őket szakmányban. Minden trágyát rájuk kentek, hogy drogtanya, meg még az adóhivatal, ÁNTSZ, mindenki vadászott rájuk, de túlélték. Még életemben nem láttam itt részeg vagy narkós embert. Csupa-csupa jó arc, kedves, üde és szép fiatal lányos, jófej srácok menedéke. És volt, hogy értük ittunk, azért, hogy ki tudják fizetni a rájuk mért büntetéseket, hogy fennmaradhassanak. Hát ezért kétszer annyit is fizetnék egy-egy korsó Pilsnerért. Szóval, hajrá Auróra, köszönjük a csütörtöki estét is, nagyszerűen éreztük magunkat, pompás a sör, jövünk máskor is!