Inkább nappal

Az Etapban e hó elején tett második látogatásunk kevésbé volt élménydús mint az első. Pontosabban nem is annyira a dússággal volt gond, hanem inkább a dússág kellemességével/kellemetlenségével. Este volt már, azt nézegettük, hogy elérjük-e az utolsó metrót, ha a szomszédos Házi/Állatból kérünk enni valamit. Végül nem rendeltünk semmiféle sörkorcsolyát.
Iszonyú hangos volt a zene, illetve a zeneként sugárzott zaj, mellettünk egy meglehetősen elázott társaságnak magyarázta az egyik tag ölelgetve a láthatóan zavarban levő sztárséfet, Lőrincz Györgyöt, hogy “gyerekek itt van a tavalyi év legjobb szakácsa.” Ez meg is felelt a valóságnak, a Gault Millau kalauzban ő nyerte az Év séfje címet a tavaly.
A mosdó kriminális állapotban volt, a tisztaságra jó lenne odafigyelni egy kicsit. Tényleg egy kicsit, nem várom el egy romkocsmától, hogy olyan patikatisztaság legyen a mosdóban, mint a Kempinsky étterméében.
Ittunk valami sort, aztán elhúztunk, mint a vadlibák. Jobb ide nappal jönni, amikor még hallja az ember a beszélgetőtársa szavát anélkül, hogy az üvöltsön. (Ez már első ízben zavart, pedig akkor déltájt voltunk, este még annál is nagyobb a zaj. Mellesleg véletlenül csöppentünk ide a Rízmajert vettük célba de az még nem nyitott ki.) Bár az élményem nem volt jó, de nem akarom lerontani a hely átlagát, a hangos zene miatt (ami sokaknak bejön) és a koszos mosdó miatt, amit talán máskor jobban kitakarítanak. Ez nem egy rossz söröző, de még csak nem is átlagos.