Sokat enni kevés pénzért - avagy Adag beszél, kutya ugat!, ahogy a grószmutter mondaná

Valószínű, hogy nem az én látásmódom a szokványos, nyilván nem is mérvadó, mégis meg szeretném osztani a tapasztalatomat, amely természetesen szubjektív, mint minden más értékelőé is. Egyet előrebocsátok: az én mottóm, ha evésről van szó, a következő: "Adag beszél, kutya ugat." Ilyenkor a többi, a "körítés" általában nem érdekel. Otthon 2 felnőtt + 2 gyerek részére 2 kiló karajt rántok ki és 2-3 kiló krumplit sütök meg egy vasárnapi ebédre. Ennek a felét én eszem meg, kenyérrel szaporítva.

Ha éhes vagyok, ősi ösztönök ébrednek fel bennem: enni szeretnék, mégpedig minél előbb, minél többet, minél kevesebb ráfordítással - és lehetőleg olyasmit, ami a fogamra való. Ezek közül rendszerint egy-vagy két elvárás nem teljesül. Nos, amikor 2016. június 19-én, vasárnap du. 1-2 óra tájban a Bádog Gundelben (Pléh Csárdában) jártunk, ott teljesült mind a négy kritérium.
Azzal a feltett szándékkal kerestem fel ugyanis a helyet, hogy végre egyszer kevés pénzből teletömöm magam anélkül, hogy saját magamnak kellene elkészítenem az ebédet. Ez meg is történt: ennyi ételt ennyi pénzért még sehol nem kaptunk, pedig jártunk már jó néhány helyen az országban és külföldön is. Beküldtem egy képet is, azon látszik a teljes mennyiség - szerintem ez nagyon jó teljesítmény 2.720 Ft-ért. Bárcsak másutt is ennyiből meg tudnánk ketten ebédelni úgy, hogy én is jóllakjak. (Másutt 2-3 adagot kell rendelnem adagonként kb. 1500 Ft-ért, hogy ne maradjak éhen.)

Az étel az én ízlésemnek megfelelt, a kiszolgálás úgyszintén. Nem vagyok sem gourmet, sem sznob - valószínűleg ez lehet az oka. A feleségem rántott csirkét evett, én rántott sajtot, mindketten rósejbnivel. Desszert: 1 máglyarakás elvitelre, ital: fél liter málnaszörp. (A máglyarakás 400 Ft-ért akkora volt, hogy nem fért bele a műanyag dobozba, össze kellett nyomni.) Én kenyeret is ettem. Ha tudtam volna, hogy kb. 6-8 centi vastag egy szelet, akkor csak egyet kérek... A feleségem krumplijának a felét is megettem, mert ő már nem bírta. A tartármártás pont olyan volt, amilyennek szeretem (ez megint csak szubjektív), és nem egy gyűszűnyit adtak belőle, hanem egy egész kistányérra valót.
Hazára vettem egy adag szalontüdőt knédlivel. 1,10 kg volt, 1200-ért. Ezt már itthon, Pécsett fogyasztottam el éjfél körül. Ugyanaz az íz volt, mint nagyon régen, gyerekkoromban.

Normális hangnemben, normális módon szolgáltak ki, nem kellett sokat várni. Ennél többet nem is várok el egy piaci vendéglőben - sőt másutt sem, nem szeretem a bájolgó pincéreket/pincérnőket.
Írta itt valaki, hogy "mindent kézzel adnak" (más testrésszel szerintem furcsa is volna), de nem tudom megerősíteni, hogy használnának-e vagy sem tálalóeszközt hozzá. Ugyanis csak arra figyeltem, hogy jó sok kerüljön a tányéromra. Őszintén mondom: nekem édesmindegy, hogy kézzel adja, vasvillával vagy színarany barokk merőkanállal - csak jó legyen, sok legyen és főleg olcsó.

A tisztaság tekintetében csak annyit tudok nyilatkozni, hogy feltűnő koszt nem láttam sehol - igaz, nem is kerestem :-), mert az étellel voltam elfoglalva (ugyebár azért megyek vendéglőbe; ha a tisztaságra vagy cicomára vagyok kíváncsi, akkor inkább egy kastélymúzeumba látogatok el). A feleségem sem tett szóvá semmit a tisztasággal kapcsolatban, pedig ő nálam e téren jóval kritikusabb.

Otthonos, kellemes hely, jól éreztük magunkat a bódé előtti műanyag asztalok egyikénél ülve - persze lehet, hogy hétköznap zajosnak találtam volna a közeli út vagy a piac forgalma miatt. Alattam általában el szoktak törni a műanyag székek, de ez minőségi darab volt, kibírta a 120+ kilómat, még csak el sem hajlott.

Összességében: mi nagyon jót ettünk a Bádog Gundelben, ha legközelebb járunk Bp-en, biztosan megint elmegyünk. A beszámolónk alapján a gyerekek már alig várják, mikor visszük el őket is.
Egyetlen kritika a részemről: a málnaszörp lehetne egy picivel sűrűbb. De ez is szubjektív, ugyebár.