Tisztes fősodor, bajor hangulatban

A Bajor sarok nevű helyen, a Dohány és az Akácfa utca sarkán nagyjából húsz évvel ezelőtt jártam először, akkor nagyon megnyert a hangulata, az étkek sem voltak rosszak, de nem hagytak bennem mély benyomást.
Pár évvel ezelőtt, midőn egy kedves, jelenleg Szatmárnémetiben tevékenykedő színész jóbarátom Cseh Tamás esttel kedveskedett valahol a környéken (talán a Fészek klubban) a budapesti közönségnek, a Bajor Sarokban kötöttünk ki, hogy miért, azt, már nem tudnám megmondani. Talán nosztalgiám volt München iránt. Kellemes estét töltöttünk ott ismét, az ételfelhozatal és annak szintje nem sokat változott 16-17 év alatt. Tisztes középvonalat képviseltek még mindig.
A nemrégiben egy jóbarátomat vártam a Dohány utca táján s hasznosan akartam tölteni az időt, így aztán, gondoltam, megiszom a pultnál egy pohár sort. Sajátos, hogy egy bajor sörözőben elsőre a Pilsner Urquell és a Dreher csap szúrja ki az ember szemét, de aztán láttam, hogy van Paulaner is, igaz, csak egyféle, de az legalább szűretlen búza. Nem volt kétséges, hogy mit kérek. A sör friss volt és finom.
A kiszolgálás meglehetősen indifferens, a számlát nem kevés késéssel kaptam.
Az ételek, ahogy néztem a konyháról távozó tányérokat, továbbra is ott vannak, ahol voltak, a korrekt fősodor táján.
Tisztes középvonalas hely maradt a Bajor sarok, mely nem okoz sem nagy meglepetéseket, sem nagy csalódást.