Jónak mondható indiai

Az indiai konyha a kedvenceim közé tartozik, elég gyakran főzök itthon is indiai ételeket van hogy saját elképzelés alapján, de nem ritkán Camelia Panjabi receptkönyvét használva – eddig minden receptje bevált. Minden esetre az jobban szokott esni, amit az ember étteremben eszik, mint amit maga készít, mert nem telik el főzés közben az illatokkal.
Úgyhogy e hó elején Budapesten járva betértünk társammal a Bangla Easy Food nevű egységbe is. A beltér meglehetősen egyszerű, nem túl igényes, a srác nem tud magyarul, de ahogy hallgattam, az angol sem megy neki anyanyelvi szinten, s akkor még finoman fogalmaztam, sebaj, azért megértettük egymást. Rádió szólt, de nem emlékszem, hogy valaha ennyire megfelelt volna az, amit épp adtak vélhetően a Bartók rádió volt beállítva, mert valami nagyon igényes szimfonikus zenét hallgathattunk míg ott voltunk.
Mivel már ettünk korábban egy másik helyen, itt csak két lassit kértünk, egy mangósat (450) és egy sósat (390), valamint egy zöldséges szamoszát (550) továbbá egy fokhagymalevest (490).
A levest leszámítva kifejezetten ízlett minden.
A leves sem volt rossz, csak kissé jellegtelen.
Négy pontot azért megszavazok a helynek s egyáltalán nincs kizárva, hogy eszem még itt valami curryt is alkalomadtán.