Betérde

Tegnap moziban voltunk, film után nagyon kiborultam a látottakon, szerencsére már sötét volt az utcán meg szemerkélt az eső, talán nem annyira látszott rajtam, aztán csak mentünk, mentünk, és éreztem, hogy most bizony jól esne egy korty valami... Totál távoláll tőlem, hogy csak úgy megyek, oszt beülök egy kocsmába és iszom egy felest, ezt talán kamaszkoromban csináltam, akkor is leginkább nagyfiúskodásból. De most nagyon helye volt, feleségemmel megbeszéltük, hogy na, akkor ide be, aztán iszom itt. Ez éppen a Baráti kávézó 2-nél történt. Bementünk, láttam szemben a polcon egy Jameson üveget, egyből témává vált, hogy hó, és akkor ott, Dublinban, amikor elmentünk a Jameson-múzeumba, és így aztán ennek örömére azt kértem. Nem kértem hozzá semmit, jeget azt kaptam rendesen. Nejem valami chardonnay-t kért, két decit, azt beszélték meg a lánnyal. A kiszolgálás semmi érdekes, nem sokan voltak, pár asztalnál mindössze. A belső tér túl tág és barátságtalan, a kirakat mellett van két asztal, az valamivel komfortosabb, puhább, gondolom, oda telepedik aki hosszabb időre jön be ide, én nem igazán tudnék semmi okot mondani arra, hogy egyénként miért akarnék ide beülni és mit is csinálnék itt hosszabb távon. Nem volt ebben semmi különösebben vonzó. Nem fizettem sokat, végül is a taktika bevált, valamennyire elterültük a fájdalmamat a filmről, tehát a whisky kismértékben gyógyszer is.