Trófea utánérzés a város szélén

Az előételek (tatár, hidegkonyhai készítménye) jók, bár pl. tatár csak hétvégén van. A készételek is finomak bár olyan hatalmas választék nincs. Ami nem jött be: kitesznek melegítőlámpa alá előre megsütött csülköt és oldalast, amelyikből mindenki maga vághat. Azt nem tudom, hogy már eleve ilyen szárazra sütik, vagy a forró lámpa alatt szárad ki, de többször is eléggé nagy gondot okozott, hogy egy szaftosabb darabot vágjak, így egy idő után inkább nem erőltettem.
Elvileg lehet pácolt húst is frissen süttetni, de a választék kicsi, és amikor mi ott voltunk (ez jó pár alkalom), soha nem állt ott senki, aki sütötte volna a húst (lsd. más étteremben [moderálva - a szerk.], ahol mindig két szakács áll folyamatosan a hússütő pultnál), így a hússüttetés soha nem jött össze. (Bár lehet, hogy jobban jártunk, mert a szomszéd lánya ott tartotta az érettségi bankettjét, nekik sikerült a hússüttetés, ők meg arról panaszkodtak, hogy pl. a süttetett pisztráng totál nyers maradt).
Desszertnek van egy nagy fagyis pult, amelyből mindenki maga szedhet fagyit, a gyerekek ezt nagyon élvezik. Viszont aki nem szereti a fagyit, az nem nagyon tud mit választani, a további desszertkínálat ugyanis nem éttermi színvonalú.
A kiszolgálás elég változó, volt eset, hogy nagyon készséges, figyelmes pincérünk volt, de volt, hogy nekünk kellett elmenni szólni, hogy hozzanak már valamit (egyébként korlátlan italfogyasztásunk volt), mert a kajára inni szeretnénk.
Úgyhogy én rászoktam, ha arra vetődik egy pincér, megrendelem egyszerre az italt.
Összefoglalva: olcsóbb valamivel, mint a más, hasonló étterem [moderálva - a szerk.], de a választék és a minőség meg sem közelíti azt.