Összességében remek hely

A beltér megnyerő, hangulatos, mi a téli kertben kaptunk helyet. Az étlapon a spanyol nyelvterület fogásai sorjáznak pizzákkal és prémium steakekkel kiegészítve.
A borlap kiemelkedő, több, mint száz magas minőségű tételt kínálnak, ezeknek kb. harmada magyar, a többi spanyol, francia, olasz, osztrák, dél-amerikai bor. A Barrio pálinkák közül a birset kóstoltuk, jól esett illatra, aromára felismerni benne az békéscsabai Árpád főzde nemes nedűjét, melynek forrása utólag megerősítést nyert a palack által is. A sörválaszték szűk, de korrekt, Estrella, Bakalar és Erdinger söröket kínálnak. Nem bánnánk, ha a magyar kézműves sörfőzés csúcstermékei közül is beválogatnának néhányat.
Nem meglepő, hogy egy délamerikai profilú hely étlapon tartja a ceviche-t, ezt a kultikus marinált, nyers halas fogást. Mely esetében a nyersesség viszonylagos, ugyanis a citrusos marinád a főzéshez hasonló biokémiai elváltozásokat idéz elő a hal textúrájában. Itt gigantikus perui főtt-, továbbá mifelénk is honos roppanós kukoricaszemekkel, zöld korianderrel, a szokásosnál sűrűbb, izgalmas, rafinált fűszerezésű szószban tálalták a halat. Jobbhoz nem volt még szerencsém a műfajban, pedig ahol e fogást étlapon látom, biztosan megrendelem.
Az eredetvédett alapanyagokból készült DOP Margherita pizza kifogástalan volt, mind a tészta, mind a feltétek tekintetében.
Kitűnő volt a délamerikai konyha klasszikus előétele, az empanadas is, töltött táskáknak mondhatnánk őket. A töltelék lehet növényi, bár gyakoribbak a húsos változatok. Némi hezitálás után marhahúsosat, csirkéset és rikottásat kértünk, utóbbi helyett kukoricásat kaptunk, de nem bántuk a cserét, kiválónak bizonyult mindhárom. A mellé adott paradicsommártás fűszerezetlen és sótlan volt, ezen hamar segítettünk. A pizzához kért szurokfű és chilis olaj erősítette karakterben az egyébként üde, friss szószt.
Megkóstoltunk a lepényben felszolgált spanyol véreshurkát, azt is szerettük. Desszertünk jól sikerült citromos pohárkrém volt, amit málnamártással, kekszmorzsával gazdagítottak, áfonyával és virágszirmokkal díszítettek.
A kiszolgálás kedves, udvarias, bűbájos, olyannyira, hogy szóvá sem tettük az említett empanada-cserét, s amikor búcsúzáskor megkérdeztük, hogy a minden asztalhoz indításnak kivitt olajbogyó válogatás alapból jár-e, mert mi nem kaptunk, őszintén mondtuk az elnézés kérésre, hogy nem tesz semmit. A természetes, őszinte mosoly, a segítőkészség és a látható igyekezet sokkal többet számít az üdvözlő-falatnál.