. . és nem messze a tértől ezt találtam, véletlenül. Azt hiszem a "Semmi Extra"-ba akartam bemenni, de nem találtam a bejáratot, így félig megkerülve ez jött szembe. Na, több se kellett, ide most benézünk. Szolid csend, valahol máshol beszélgetnek hátul, elöl üres asztalok. Jön egy lány, ebédelni szeretnék. Üljek bárhová. Mondtam, sokat nem maradok, de már az ajtóban kinéztem bejövetel alatt a májgombóclevest, meg hát mit is egyen itt az ember, hát persze, hogy bécsi szeletet. Levesből is a kisebbik megoldást kértem (csésze), húsból is a kisebbiket, valahány cm átmérő. Pürével, tejfölös uborkával, ahogy illik. Azután jött is, finom is volt, igaz, nem a legjobb leves, de azért az átlagot meghaladó minőségben. Hogy csípős kiegészítőt kérek vagy kapok hozzá, az szóba sem került. A húsra azután nem lehetett semmi panaszom, a püré is rendben volt, semmi említésre méltó, a savanyúság viszont jól harmonizált, se több, se kevesebb nem volt benne semmiből, annak ellenére, hogy hámozatlan volt az uborka, el lett találva rendesen! Jegyezzük meg, hogy nem a savanyúság helyére kaptam, hanem csak úgy általánosságban valahová az asztalra. Azt még külön jegyezzük meg, hogy az asztal kifejezetten koszos volt, pecsétes, morzsamaradékos, a kövön meg az asztal mellett láthatóan nagy darab falat hevert, kíváncsi voltam, észreveszi-e a két lány, akik felváltva szolgáltak ki. Nem vették észre vagy nem akarták észrevenni. Kár. Szívesen dicsértem volna a helyet, de így nem is tudom. Miután csapolt sör nincs, ha jól értettem, ami jól esett volna, így tonikkal zártam a délebédet. Mindez 5. 000,- forintba került.
