Vegyeskép

Ahogy belép az ember, valami különösen nyomasztós szag csapja meg az orrát. Nem konyhaszag, az más.. talán a dohszaghoz áll közel, de ez nem egy pince, mitől lenen itt az? De mindenesetre nem valami étvágygerjesztő. Egyedül voltam, egy elég kényelmetlen sarokba préseltem be magam, önként eltávolodva a belső élettől, a kirakatból figyeltem közben az esőben szomorkodó Margit körutat. Egy nem túl érdekes, de nem is rossz erőlevessel kezdődött a kihozatal, tojással. Egész rendes adag. Megettem. Borjúból kértem a bécsi szeletet, de inkább a kisadagot. Külön pürével, meg uborkasaláta tejföllel. Kishibák: az italt ellenkező oldalra kaptam. A hús, nem is értem, több helyen elég rágós volt, meg is untam a gumiőrlést, lenyeltem félig rágottan. Nem rossz az íze, csak sótlan volt, meg szerintem túl vékony is. A híres vajas krumplipüré semmiféle különlegességgel nem bírt, az uborka tetejére biggyesztett tejföl sem volt a vágyak netovábbja. A hideg üdítő teljesen rendben, a kávé feledhető. A WC, lent a pincében meg eléggé lelombozó. Mindehhez az egész drágább a szükségesnél.