Ebédidő a Dunánál

Lejöttem a hegyről? dombról? aztán ebéd után néztem, az egyik ötlet az volt, hogy a folyó vizéből fogok az árral szemben felfelé úszó lazacokat a mancsommal, a másik meg az, hogy bemegyek ide a rakparton a belga sörözőbe. Lazac nem volt, ez utóbbi lehetőség lépett elő. Régen voltam itt, vagy soha? Ez egy teljesen mellékes kérdés, lényeg az, hogy most itt vagyok. Bőséggel benne az ebédidőben, a parti korzón mászkálnak a turisták itt meg majdnem nem eszik senki. Két férfi üzletel a terem közepén, más nem akadt. A berendezés hangulatos, vonzó. Egy darabig töprengtem, hogy most melyik belga sörözőben is vagyok, aztán rájöttem a pincér segítségével, hogy a Henri névvel elnevezett ez, a többi meg nem ez. Alapvetően a turistákra kihegyezett intézmény, Kértem egy marha consommé roppanós zöldségekkel meg húsos batyuval stb. levest, utána meg sertésszüzet spárgával, ezzel-azzal. A leves is jó volt, a második fogás is, alaposan jól is laktam. Amikor sertésszüzet kérek valahol, mindig elfog az aggodalom, hogy ok, de mi van, ha Máriának hívták a sertást, akkor nem tiszteletlenség ez így? De megettem. Azután elkezdtünk beszélgetni a sörökről, imádom az ilyen beszélgetést, amikor 10 féle sörről beszélgetünk, és megállapodtunk egy H-H lager adagban, ami jól csúszott a sós ebéd után. Nos, körülbelül ennyi volt a személyes élmény, Közben hallgattam, hogy a napszemüvegét a homlokára feltoló magyar nagyarc hogy hülyít egy külföldit az ő nagy világlátásról, (ők voltak az üzletelő férfiak a teremben), a pasi nagy gesztusokkal előadta, hogy mit gondol Barcelonáról, Marokkóról, Olaszországról és mi mindent bejárt már, amikor meg a felesége felhívta telefonon, nyuszihangon magyarul és érdekes tájszólásban mondta, hogy persze, megy a gyerekért az iskolába, el is viszi külön foglalkozásra, és be is vásárol a Sparban...hát ez is a hangulathoz tartozik. Én meg fizettem a falatokért és a kortyokért a végén 12880 forintot, ebben a felszolgálási díj is benne van.