Zöld tészta, ilyen kiőrlésű, olyanmentes, lapos, csavaros, háát. . . és akkor ott nem akarsz maflázni, mert mögötted azért állnak, szóval, legyen egy közönséges tésztából egy valamilyen fantázianevű. . szóval, valami sonkás, tejszínes, stb. Jó, legyen carbonara. . . izé is legyen hozzá, meg mizé is? Legyen! adom meg magam. Itt a sorszám le lehet ülni, figyelni, mint az OTP-ben vagy a kormányhivatalnál. A számok szépen változgatnak, növekednek, egyszerre vagy 9-10 sorszám is működésben van, néha egy kis animált teherautó átviszi a készített számokat a "kész" oldalra. Én vagyok 772-es. Nem kértem bonyolultat, azt hiszem. Már elkészült a nagyobb számok jó része, én meg csak ülök, ülök és szerencsétlenül bámulom a kijelzőt. . . 15 perc. . . 20 perc. . . a 772-es még el sem kezdett "készülni". . . a 786-ost meg már talán meg is ették. Csak nem most lövik valahol azt a tésztát? 20 perc után odamentem a kasszához, hogy mit követtem el, büntiben vagyok? Más helyeken egy kétszemélyes tálat is összedobnak ennyi idő alatt. És nem voltunk ezren, akik várakoztunk, csak olyan kis irodalmiszínpad-szerűen elszórva. Na, akkor beadták a számomat a munkatérbe, és jól meg is mondták, hogy nemsokára készül és akkor már 5 perc alatt kész is. Szóval egy fél óra után már ettem is. Remélem, nem gyorsétteremnek képzeli magát a hely. A tészta amúgy ízletes volt és meg is ettem, már amennyire az ilyen favilla engedi.
