Nem leszek gyakori vendég

Bellozzo komáék megjelentek több helyen is az utóbbi időben, ideje volt, hogy egyek a tányérjukból én is. Igazából nem szeretem annyira, amikor sok előzetes tudással kéne rendelkeznem ahhoz, hogy mit is szeretnék rendelni. Odaérsz a kasszához és akkor megkérdezik, hogy mit és milyen tésztából... kicsit vagy nagyot? Zöld tészta, ilyen kiőrlésű, olyanmentes, lapos, csavaros, háát... és akkor ott nem akarsz maflázni, mert mögötted azért állnak, szóval, legyen egy közönséges tésztából egy valamilyen fantázianevű.. szóval, valami sonkás, tejszínes, stb. Jó, legyen carbonara... izé is legyen hozzá, meg mizé is? Legyen! adom meg magam. Itt a sorszám le lehet ülni, figyelni, mint az OTP-ben vagy a kormányhivatalnál. A számok szépen változgatnak, növekednek, egyszerre vagy 9-10 sorszám is működésben van, néha egy kis animált teherautó átviszi a készített számokat a "kész" oldalra. Én vagyok 772-es. Nem kértem bonyolultat, azt hiszem. Már elkészült a nagyobb számok jó része, én meg csak ülök, ülök és szerencsétlenül bámulom a kijelzőt... 15 perc... 20 perc... a 772-es még el sem kezdett "készülni"... a 786-ost meg már talán meg is ették. Csak nem most lövik valahol azt a tésztát? 20 perc után odamentem a kasszához, hogy mit követtem el, büntiben vagyok? Más helyeken egy kétszemélyes tálat is összedobnak ennyi idő alatt. És nem voltunk ezren, akik várakoztunk, csak olyan kis irodalmiszínpad-szerűen elszórva. Na, akkor beadták a számomat a munkatérbe, és jól meg is mondták, hogy nemsokára készül és akkor már 5 perc alatt kész is. Szóval egy fél óra után már ettem is. Remélem, nem gyorsétteremnek képzeli magát a hely. A tészta amúgy ízletes volt és meg is ettem, már amennyire az ilyen favilla engedi.