Annál is inkább, hogy alternatívája nem nagyon volt. Jól voltam már lakva, legfeljebb egy desszert fért volna még belém. Volna, mondom, mert nem láttam értelmét, hogy megegyem az egészet, minek hízzak attól, ami nem igazán jó. A csokiszuflé 1700 forintért soknak tűnt, de üsse kavics, érdekelt volna, viszont arra várni kell, nekem meg bármikor ugranom kellett, ha beérkezik egy telefonhívás. A pisztáciás gesztenyehab sem szólt rosszul, 1700 ft viszont soknak tűnt. Maradtak az 1500 forintos desszertek: BIGinning somlói, császármorzsa, franciakrémes. Úgy ítéltem, hogy a házról elnevezett somlói mutat meg legtöbbet a konyha tudásából. Hát azt mutatta, hogy hevenyészve tálalnak, túlédesítenek és kompozíciós problémáik is vannak. Nem lett volna rossz, ha a szőlőszemeken kívül még valami gyümölcs ellensúlyozza a markáns édességet, nem is volt elég könnyed a desszert, ettem olcsóbban is sokkal, de sokkal jobb somlói átiratokat. Ez így nagyon nem volt meggyőző. 1500 forintért nagyon jót kell adni, katartikusat. Nem mondom, hogy nem ajánlom az éttermet, mert még magam is adnék nekik egy esélyt, elvégre elég sok olyan helyet láttam, ahol főzni tudtak, de a desszertfront gyenge volt. Most annyit tudunk, hogy legközelebb a desszert kimarad, viszont egy előétel-levest-főétel triót szívesen megkóstolnék.
